Oltay Károly

Teljes szövegű keresés

Oltay Károly (Bp., 1881. ápr. 8.Bp., 1955. okt. 18.): mérnök, műegyetemi tanár, az MTA l. tagja (1918 – 49). A bp.-i műegy.-en 1903-ban nyert oklevelet, majd a műegy. geodéziai tanszékén Bodola Lajos tanársegéde, utóbb adjunktusa; közben hosszabb időt töltött a potsdami geodéziai intézetben. 1913-tól haláláig a geodézia r. tanára. Részt vett az Eötvös-féle geofizikai és felső geodéziai mérésekben, Sterneck-féle ingákkal az ország számos helyén határozta meg a nehézségi gyorsulás szabatos értékét. 1927-ben létrehozta a Magyar Geodéziai Intézetet, amelynek tudományos működését ő vezette. A korszerű alapvonalméréseket – invardrótos berendezéssel – ő vezette be hazánkban. 1932- től Bp. városmérésének munkatársa, majd vezetője, 1945-től a háború alatt elpusztult Duna- és Tisza-hidak újjáépítésével kapcsolatos geodéziai mérések irányítója. Több, széles körben használatos geodéziai mérőműszer (pl. az ~-féle felsőrendű szintező műszer, a prizmás tachiméter stb.) szerkesztője. 52 esztendős oktatói működése során mérnökök generációit nevelte fel. Tan- és kézikönyvei számos kiadást értek el. 1925-től 1949-ig a Geodéziai Közlöny szerk.-je. Mintegy másfél száz tanulmányát tette közzé. – F. m. A nehézséggyorsulás budapesti értékének meghatározása (Bp., 1917); Geodézia (Tan- és kézikönyv mérnöki használatra. I – IV., Bp., 1919 – 1920, a Magy. Mérnök és Építész Egyl. aranyérmével kitüntetve); A geodézia elemei (Bp., 1921); Logaritmuskönyv négy számjeggyel (Bp., 1924); A földi és légi fotogrammetria alapelvei és műszerei (Bp., 1926); Geodéziai egyetemi tankönyv (Bp., 1951); A budapesti invardrótmérés (Bp., 1951). – Irod. A Bpesti Műszaki Egyetem oktatóinak tudományos és műszaki alkotásai (Bp., 1952); Horváth K.: O. K. (Geodézia és Kartográfia, 1955); Magyar Műszaki Alkotók (Bp., 1964).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT