Nagy János, Nagy Keresztély János
Nagy János, Nagy Keresztély János (Nagyvárad, 1732. jún. 17. – Szany, 1803. aug. 2.): költő. 1747-ben belépett a jezsuita rendbe, annak eltörlése után világi pap lett s előbb Győrött káplán, majd 1778-tól haláláig szanyi plébános. Sopron vm. táblabírája volt. A nemesi-nemzeti mozgalommal megélénkülő, magyar nyelvű alkalmi irodalom művelője, Révai Miklósnak benső barátja. A Faludi Ferenc által átdolgozott Udvari ember c. maximákat disztichonokba írta (Udvari Kátó, Győr, 1790). Magyar és latin költeményei jelentek meg a Magyar Hírmondóban. – F. m. Költemények: Nyájas Múzsa (Győr, 1790); Az oroszlány és a nyájas múzsa (Győr, 1790); Erszényházy Pál… (Bécs, 1792); Szent-Andrási Fénix (Sopron, 1799); Felső Szopori Szily Jánosnak…emlékezete (Szombathely, 1799). – Irod. Horváth János: A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig (Bp., 1927).
