Nagy Barna, D.
Nagy Barna, D. (Sárospatak, 1909. máj. 15. – Bp., 1969. szept. 17.): református teológus, egyháztörténeti író, történész. Tanulmányait részben mint montpellier-i ösztöndíjas végezte, érdeklődése már ekkor a szisztematika-teológia felé fordult, majd Zürichben tovább képezte magát e területen. Utóbb Bonnban Karl Barth lett a mestere. Öt évi segédlelkészi szolgálat után 1937-től a sárospataki ref. teológiai főisk. tanára, 1945 után ig.-ja, majd rektora volt. A főisk. megszűntével a Ref. Egyetemes Konvent alkalmazta, innen került a Bp.-i Ref. Teológiai Ak. rendszeres teológiai tanszékének élére. Dogmatörténettel, ezen belül a m. reformáció teológiatörténetével, a m. és közép-európai korai reformáció kérdéseivel foglalkozott. Mai francia nyelvre ültette át és sajtó alá rendezte Kálvin kiadatlan prédikációit; tanulmányokat közölt a Heidelbergi Kátéról, a II. Helvét hitvallásról, Bullingerről, Méliusz Juhász Péterről. Számos előadást tartott a reformáció 450. évfordulóján Bázelben, Genfben, Wittenbergben, majd Zürichben, ahol díszdoktorrá avatták. Régi magyar irodalomtörténettel is foglalkozott. – M. A theológiai módszer problémája az úgynevezett dialektika theológiában (Bp., 1936). – Irod. Újszászy Kálmán: N. B. (Reformátusok Lapja, 1969. 41. sz.); Holl Béla: N. B. (Magy. Könyvszle, 1970: 1–2. sz.).
