Molnár József
Molnár József (Zsámbék, 1821. márc. 21. – Bp., 1899. febr. 6.): festő. Velencében, Rómában, Münchenben végzett tanulmányok után Stuttgartban telepedett le, ahol főképp arcképfestészetből élt. 1853-ban hazatért s a fővárosban történeti és tájképfestészettel foglalkozott. Dezső vitéz önfeláldozása e. festménye romantikus lendületével jelentős állomása a kialakuló m. történeti festészetnek. Egyik legjobb műve a Géricault francia festő hatására készült Hajótöröttek c. képe. A Budavár visszavétele c. kompozíció után főleg táj- és életképeket festett mely utóbbiak közül kiemelkedik Várakozás c. műve. Számos tájképet festett a Magas-Tátráról, melyeknek finom koloritja és hangulatos részletei a Mészöly Géza előtti tájfestészet érdemes képviselőjévé avatták. Nemzeti Album címmel táj- és életképeket jelentetett meg. Stílusában a biedermeier keveredett romantikus elemekkel. – Irod. Turcsányi Erzsébet: M. J. (Bp., 1938).
