Mansfeld Géza
Mansfeld Géza (Bp., 1882. febr. 26. – Genf, 1950. jan. 11.): fiziológus, farmakológus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1946, júl., r. 1946). Tanulmányait a bp.-i egyen végezte, majd Bécsben és Londonban folytatta. 1907-től a bp.-i gyógyszertani tanszéken tanársegéd, 1910-ben a kísérleti gyógyszertan magántanára, 1916-ban egy. rk. tanár, 1918-tól a gyógyszertan és kórtan ny. r. tanára a pozsonyi, ill. 1924-től a pécsi egy.-en. A fasiszták Auschwitzba hurcolták. 1946-tól haláláig a bp.-i egy.-en az élettan ny. r. tanára, az élettani intézet ig.-ja. Munkássága a fiziológia majdnem minden területére kiterjedt. Jelentősek a zsíranyagcsere, a narkózis („minden v. semmi törvény”), a szív élettana, az anyagcsere, a hőszabályozás, a specifikus dinamikus hatás, a pajzsmirigy fiziológiája (thermothyrin-hormon), valamint az infekció és immunitás terén végzett kutatásai. – F. m. Gyógyszertan (Vámossy Zoltánnal és Fenyvessy Bélával, Bp., 1912); Die Hormone der Schilddrüse und ihre Wirkungen (Basel, 1943); The Thyroid Hormones and their action (London, 1949); Narcose et sommeil (Lausanne, 1947); New Pathways of the Physiology of Infection and Immunity (Experientia, V/5. 1949). – Irod. Horn Zoltán: M. G (Orv. Hetil. 1950. 2. sz.); Berde, B.: G. M. (Zeitschrift für Vitamine, Hormon und Fermentforschung, III. 1950. Hft. 3 – 4:)
