Máday István, Marosi
Máday István, Marosi (Bp., 1879. ápr. 5. – Bp., 1959): idegorvos, individuálpszichológus, az államtudományok doktora (1900). Az osztrák-m. közös hadseregben tényleges tiszt (1900-1909). Orvosi tanulmányait a bp.-i, bécsi, innsbrucki és prágai egy.-eken folytatta. 1916-ban Prágában kapott orvosi diplomát. 1912-14-ben egyetemi tanársegéd Prágában. A háború kitörése után katona (1914-16), majd katonaorvos (1916-18). A debreceni egyetem idegklinikáján tanársegéd volt 1921-28-ban, ahol 1927-ben az orvosi karon magántanárrá habilitálták. 1928-1950 között Bp.-en folytatott magánpraxist, 1950-től rendelőintézeti idegosztályon dolgozott. Bécsi tartózkodása idején Freud híve lett (1907-1911), majd Adlerrel együtt eltávolodott a pszichoanalízistől és egyik megalapítója volt a Bécsi Individuálpszichológiai Egyesületnek (1913). Kezdetben állatpszichológiával, majd pálya-, ill. neveléslélektannal foglalkozott. A megalakuló Magy. Individuálpszichológiai Egyesület (1927) elnöke volt (1927-1950). Jelentős szakirodalmi tevékenysége, és az Egyesületben folyó individuálpszichológus képzésnek is aktív irányítója volt. Több olyan folyóirat szerkesztőségi tagja (Gyermekvédelem, A jövő útjain), ahol az individuálpszichológiai szemléletet terjeszthette, és a legjelentősebb német nyelvű pszichológiai folyóiratoknak is állandó szerzője. – F. m. Psychologie des Pferdes und der Dressur (Berlin, 1912); Gibt es denkende Tiere? (Leipzig, 1914); Alfred Adler (Kalocsa, 1937): Individuálpszichológia (Bp., 1941). – Irod. Kiss Gy.: A magyar individuálpszichológiai irányzat (Bp., 1986).
