Lovászi Ferenc
Lovászi Ferenc (Szeged, 1925. júl. 12. – Bp., 1964. júl. 18.): újságíró. 1943-tól a szegedi Friss Újságnál újságíró-gyakornok, közben az egy.-et végezte. A II. világháború után egy.-i tanulmányai mellett egy évig népbíró, s részt vett az Időnk c. folyóirat szerkesztésében. 1946-ban a Kis Újság munkatársa, majd a Szegedi Friss Újság megbízott szerk.-je volt. Emellett rövid ideig munkatársa Makón a Délvidéki Hírlapnak és a Szegedi Naplónak is. Innen került a Szabad Szóhoz és a lap megszűnéséig a belpolitikai és ipari rovatot vezette, majd az MTI munkatársa lett. 1953-tól rovatvezető, 1959-től a belföldi szerkesztőség vezetője, 1962-től a Népszabadságnál főként szociális kérdésekkel foglalkozott, s hirtelen bekövetkezett haláláig a belpolitikai rovat vezetőh.-e volt. – M. A gyapjúipar sztahanovistái (Bp., 1953); Az észak-kínai út (Gombó Pál: Folyó a hegygerincen c. művével együtt, Bp., 1959). – Irod. Meghalt L. F. újságíró (Népszava, 1964 úl. 19.); Mezei András: Félelmetes főnök (Élet és Irod., 1966. 29. sz.).
