Losonczi István, Hányoki Losonczi
Losonczi István, Hányoki Losonczi (Debrecen, némelyek szerint Szilasbalhás, 1709 – Nagykőrös, 1780. márc. 29.): pedagógus, ref. prédikátor. Tanulmányait Debrecenben, Utrechtben (1739 – 40) végezte, itt szerzett 1740-ben teológiai doktori oklevelet. 1741-től a nagykőrösi gimn. tanára és ig.-ja. 1769-ben nyugdíjba vonult. A m. nyelvű tanítás egyik előharcosa. Hangoztatta, hogy az elemi isk.-ban a vallástanon kívül a m. írást, olvasást, számtant és történelmet is kell tanítani. M. nyelvű, Mo. történetét és földrajzát versben ismertető Hármas kis tükör c. tankönyve (Pozsony, 1771) hosszú időn át szolgálta a nemzeti történelem, a honismeret oktatását, s mintegy 50 kiadást ért meg. A hazaszeretetre nevelti könyvet a Bach-korszakban betiltották (1854). – F. m. Disputatio theologica (Utrecht, 1740); Éneklésben tanító mester (Pozsony, 1754); Artispoeticae subsidinm (Pozsony, 1769); A szent históriának summája (Pozsony, 1771); Halotti énekek (Pozsony, 1791). – Irod. Kiss Áron: L. I. életrajza (Bp., 1905); Biró Sándor: Történelemtanításunk a XIX. sz. második felében (Bp., 1960).
