Loczka Alajos
Loczka Alajos (Bp., 1892. júl. 8. – Bp., 1972. jan. 24.): kémikus, tanár. Tanulmányait a bp.-i tudományegy. bölcsészeti karán végezte, ahol kémia–természetrajz szakon tanári oklevelet szerzett. A bp.-i tudományegy.-en 3 éven át tanársegéd, 1920-ban szerves kémiai tárgykörből szerezte meg doktorátusát. Ezután a bp.-i Kemény Zsigmond reálisk.-ban vállalt tanári állást, közben Konek Frigyes mellett az Orsz. Chemiai Intézetben folytatta tudományos kutatómunkáját. Ebben az időben számos középisk.-i kémiai tankönyvet írt. Állami ösztöndíjjal az USA-ban az ottani iskolarendszert tanulmányozta (1927–28). Hazatérve az Orsz. Közoktatási Tanácsnál tanácsos. 1937-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Min. Szakoktatási Ügyosztályának vezetője. E minőségben több szakisk., vegyészeti szakisk.-k létrehozását is kezdeményezte. 1945-ben a minisztériumból az Egyetemi Könyvtárba helyezték szolgálattételre. 1946-ban nyugdíjazták, 1950-től nyugdíjasként az Orsz. Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ munkatársa, 1962-től emellett a Magy. Vegyészeti Múz. tudományos munkatársa is. Úttörője, kidolgozója és fejlesztője volt hazánkban az ún. „munkáltató” vagy „cselekedtető” kémiatanítási módszernek, ahol a diákok adott feladatokkal kísérletezve, mintegy önállóan, maguk jutnak a kívánt felismerésekhez. Számos didaktikai és több kémiatörténeti tanulmányt, könyvet írt. Társszerk.-je volt a Fizikai és Kémiai Didaktikai Lapoknak. – F. m. Az alchemia története (Bp., 1925); A kémia-oktatás alapelvei a középfokú iskolákban (Bp., 1933); A kémia tanításának története (Fizikai és Kémiai Didaktikai Lapok, 1933–38); A művelődés útja Amerikában (Bp., 1937).
