Lisznyai Damó Kálmán
Lisznyai Damó Kálmán (Herencsény, 1823. okt. 13. – Buda, 1863. febr. 12.): költő. Losoncon, majd Pozsonyban és Eperjesen tanult. Jurátusként jelen volt az 1843-i pozsonyi ogy.-en, ahol megismerkedett Petőfivel is. Ügyvédi vizsgát tett, s aljegyző, törvényszéki hivatalnok, majd táblabíró lett Nógrád vm.-ben. 1846-ban a Petőfi megszervezte Tízek Társaságának tagja. Részt vett a szabadságharcban. Világos után besorozták az osztrák hadseregbe, s csaknem két évig külföldön szolgált. 1851-ben tért haza, s ettől fogva haláláig az irodalomnak élt Pesten. Verseit 1839-től kezdve közölték a korabeli lapok. Petőfi népiességét egyoldalúan eltúlzó, modoros versei az 1850-es évek elején népszerűek voltak. – F. m. Szegény-legény dalok (Pest, 1846); Tavaszi dalok (Pest, 1847); Madarak pajtása (Pest, 1856); Új palóc dalok (Pest, 1858); Dalzongora (Pest, 1858). – Irod. Bányai Elemér: L. K. élete (Kolozsvár, 1901); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Bp., 1959).
