Lipót, II.
Lipót, II. (Bécs, 1747. máj. 5. – Bécs, 1792. márc. 1.): német-római császár, magyar király (1790 – 92). Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc harmadik fia, I. Ferenc és Lajos főhg. apja. Apja halála (1765) után a toszkánai nagyhg.-ség uralkodójaként a felvilágosult abszolutizmus szellemében több reformot vezetett be. Midőn II. József halála után trónra került, Belgium nyílt harcban állt, Mo. pedig a felkelés és elszakadás szélén volt. Az elődje felvilágosult abszolutista reformjaival és beolvasztó politikájával kiváltott nemesi ellenállást mérsékelt engedményekkel és ügyes politikával leszerelte. A magyar nemesi mozgalmat egyrészt a rendi alkotmány helyreállításával, másrészt azzal, hogy a poroszokkal megegyezve (Reichenbach, 1790) a külső támogatástól elvágta, visszavonulásra késztette. 1790. nov. 15-én Pozsonyban m. királlyá koronázták, fiát, Sándor Lipótot pedig a rendek nádorrá választották. Sikerült leszerelnie a belga ellenállást is, a török háborúnak pedig a korábbi állapotokat rögzítő szisztovói békével (1791. aug. 4.) vetett véget. A francia forradalomtól megrettent nemesség mindjobban közeledett ~hoz, aki az 1791. aug.-ban II. Frigyes Vilmos porosz királlyal közösen kiadott pillnitzi nyilatkozatban nyíltan szembefordult a forradalmi Franciao.-gal, az intervenciós háború kirobbanásit azonban már nem érte meg.
