Lengyel Emil
Lengyel Emil (Bp., 1895. ápr. 26. – New York, 1985. febr. 12.): publicista, történész. Oklevelét a Pázmány Péter Tudományegy. jogi karán szerezte. 1916-ban behívták katonának az orosz frontra. Másfél évet töltött szibériai hadifogságban, hazatérése után fejezte be tanulmányait. A Tanácsköztársaság után Prágába, onnan pedig Bécsbe ment, ahonnan m. lapokat tudósított. 1921-ben New Yorkba költözött, ahol először banktisztviselőként dolgozott, majd különféle lapokba írt, többek közt a New York Times-ba, fordított magyarról, például Molnár Ferenc darabjait. A harmincas években hosszabb időt töltött Párizsban, ahol kapcsolatba került Károlyi Mihállyal és feleségével, valamint Bölöni Györggyel. 1932-ben könyvet írt Hitlerről, amiért a nácik halállistájára került, és összes műveit megsemmisítendőnek ítélték. 1935-től a Brooklyni Politechnikai Intézetben történelmet tanított, és r. tanára lett a New York Universitynek is. Számos cikket írt Mo.-ról, a m. történelem nagyjairól, főként a Nation című baloldalinak számító lapba és a m. emigráns lapokba is. Elnöke volt az Ady-társaságnak. Részt vett a Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetségének munkájában, és dolgozott lapjukba, a Harcba is. A II. világháború után a magyar gyermekek megmentésére létrehozta a Save the Children of Hungary nevű szervezetet. Élete utolsó éveiben rendszeresen hazalátogatott. – F. m. Hitler (New York, 1932); The Cauldron Boils (New York, 1933); The New Deal in Europe (New York, 1934); Millions of Dictators (New York, 1936); The Danube (New York, 1939); Americans from Hungary (New York, 1948); Amerika világpolitikai szerepe (Bp., 1949); World without End: The Middle East (New York, 1953); 1000 Years of Hungary (New York, 1958); The Changing Middle East (New York, 1960); Nationalism: Latest Stage of Communism (New York, 1969); Lajos Kossuth (New York, 1969); – Irod. Vezér Erzsébet: Beszélgetés L. E.-lel (Kritika, 1984. 11. sz.); Vezér Erzsébet: L. E. halálára (Élet és Irod., 1985. márc. 8.).
