Latabár Kálmán
Latabár Kálmán (Kecskemét, 1902. nov. 24. – Bp., 1970. jan. 11.): színész, Kossuth-díjas (1950), érdemes művész (1950), kiváló művész (1953). Régi m. színészcsalád sarja, ~ Endre dédunokája, ~ Kálmán unokája, ~ Árpád fia. Rákosi Szidi színészisk.-ját végezte, s 1922-ben a Várszínházban lépett színpadra mint táncos komikus. Utána a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, ezután 1927-től 1933-ig testvérével, ~ Árpáddal külföldi turnén vett részt. Közben Reinhardt színházaiban is szerepeltek (A két Ajax, Offenbach: Szép Heléna), sok országot beutaztak zenés artistaszámaikkal. Hazatérve különböző fővárosi zenés színházakhoz szerződött, 1937-ben kezdett filmezni. Méltatlankodó hanghordozása, félszeg mozgása, virtuóz „ügyetlensége”, egyéni humora hamarosan nagy népszerűséget biztosítottak számára. Gyakran lépett fel Árpád testvérével groteszk duettszámokban. A gyermekeket is meghódította „Latyi-Matyi” figurájával. 1945-től haláláig a Fővárosi Operettszínházban működött. – F. sz. Bóni (Kálmán I.: Csárdáskirálynő); Mujkó (Sárközy I.: A szelistyei asszonyok); Menelaos (Offenbach: Szép Heléna); Fritz (Jacobi V.: Leányvásár); Baracs Matyi (Gárdonyi G.: A bor); Saint Hyphotčse (Hervé: Lili); Zsupán Kálmán (Kálmán I.: Marica grófnő); Bumm tábornok (Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő); Bogdán Szuszik (Miljutyin: Havasi kürt); Pietro (Suppé: Boccaccio); Dániel (Barabás–Gádor–Kerekes: Állami áruház); Nyegus (Lehár F.: A víg özvegy); Frosch (Strauss, J.: A denevér). – I. f. Fizessen nagysád (1937); Pénz áll a házhoz (1939); Cserebere (1940); Csákó és kalap (1940); Ismeretlen ellenfél (1940); Édes ellenfél (1941); Behajtani tilos (1941); Egy bolond százat csinál (1942); Egy szoknya – egy nadrág (1942); Mágnás Miska (1948); Janika (1949); Dalolva szép az élet (1950); Civil a pályán (1951); A selejt bosszúja (1951); Fel a fejjel (1954); Nem ér a nevem (1961) Micsoda éjszaka (1958); Ifjú szívvel, Egyiptomi történet (1961, m.–egyiptomi koprodukció); Latabár Kálmán-est (1968, televíziós show); Bözsi és a többiek (I-II., 1969 televíziós film). – Irod. Demeter Imre: Latyi és Latabár (Film, Színház, Muzsika, 1958. okt. 10.); L. K. album (szerk., Nyári László, Bp., 1962); Gáspár Margit: Színész arcok, L. K. (Film, Színház, Muzsika, 1967. dec: 15.); Molnár Gál Péter: Latabár (Színház, 1968. 1. sz.); Szalay Károly: L. (Filmvilág, 1969. 24. sz.); Horváth Béla: Latyi (Utunk, 1970. jan. 23.); Barabás Tamás: Búcsú L. K.-tól (Tükör, 1970. jan. 20.); Abody Béla: Eltűnt egy műalkotás (Élet és Irod., 1970. jan. 17.); Gáber István: Kesergő művész a leningrádi szállodában. Egy este L. K.-nal (Színház, 1970. ápr.); Molnár Gál Péter: Portrék gyászkeretben. L. (Filmvilág, 1973. 3. sz.); Szász Péter: Fohász egy kis átokért (Film, Színház, Muzsika, 1976. dec. 25.).
