Kvassay Jenő

Teljes szövegű keresés

Kvassay Jenő (Buda, 1850. júl. 5.Bp., 1919. jún. 6.): mérnök, a magyar vízügyi szolgálat megszervezője. Gépészmérnöki tanulmányai után Magyaróvárott, valamint Német- és Franciao. főisk. in mezőgazdasági és vízépítési tanulmányokat folytatott és több állam vízügyi szolgálatával ismerkedett meg. Hazatérve Mo.-ra 1878-ban megbízást kapott az általa javasolt mezőgazdasági vízügyi szolgálat, a Kultúrmérnöki Intézmény megszervezésére, majd vezetésére (1880). 1889-től a vízügyi igazgatás egységes irányításának szerveként létrehozott Orsz. Vízépítészeti és Talajjavítási Hivatal (1899-től Orsz. Vízépítési Igazgatóság) vezetője. 1918-ban vonult nyugalomba. Négy évtizeden át a vízügyek legfőbb irányítója volt, s működése új korszakot jelentett a m. vízépítés történetében. Legjelentősebb eredménye a kultúrmérnöki intézmény megszervezése volt, melynek működési köre kiterjedt a belvízrendezésre, alagcsövezésre, öntözésre, mederrendezésre, a halászati ügyek felügyeletére (Orsz. Halászati Felügyelőség, 1887), valamint a közegészségügyi mérnöki szolgálat ellátására (1890). Az intézmény 1879-től 1939-ig összesen közel 2 millió kh területen biztosította a korszerű mezőgazdasági termelés előfeltételeit. Egyéb eredményei: a vizek köztulajdon jellegét kimondó vízjogi törvény (1885: XXIII. tc.) és a halászati törvény (1888: XIX. tc.) létrehozása, a Balatoni Kikötők Felügyelőségének felállítása (1812), valamint a Soroksári Duna-ág csatornázásának és a Bp. – Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő építésének megkezdése (1910). Vízgazdálkodási, folyószabályozási és mezőgazdasági vízépítési szakirodalmi munkássága egyaránt jelentős. Mezőgazdasági vízműtan (I–II. Bp., 1880–1882) c. munkája évtizedeken át a kultúrmérnöki munka kézikönyve volt. A víziutak fejlesztése érdekében kifejtett munkásságáért az MTA 1918-ban Wahrmann-díjjal tüntette ki. A Bp.-Csepeli Kikötő zárt medencéjének bejárati zsilipjét K.-zsilipnek nevezték el és emléktáblával jelölték meg. – F. m. Csekélyesésű folyók szabályozása (Bp., 1888); Emlékirat vízszabályozásaink ügyében (Bp., 1888); Vízi közlekedési politikánk (Bp., 1912); A nemzetközi Duna és Magyarország (Bp., 1913); Le Danube international (Bp., 1919). – Irod. A Kultúrmérnöki Intézmény hat évtizede 1878–1939. (Szerk. Trummer Árpád és Lászlóffy Woldemár. Bp. 1940); Károlyi Zsigmond: K. J. (Élet és Tud. 1955. 34. sz.); Dégen Imre: A vízgazdálkodási tudományos kutatás magyarországi múltja és jelentősége (Magy. Tud. 1963. 4. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT