Kozma Andor

Teljes szövegű keresés

Kozma Andor (Marcali, 1861. jan. 12.Bp., 1933. ápr. 16.): költő, műfordító, az MTA tagja (l. 1901, t. 1920). ~ Sándor fia. A pesti egy.-en jogot végzett. 1885-ben az Első Magyar Általános Biztosító Társaság tisztviselője, utóbb vezértitkára. 1893-tól a Kisfaludy Társ. tagja, 1899-től másodtitkára. 1910-ben kormánypárti programmal ogy.-i képviselővé választották. Állandó munkatársa volt a Pesti Hírlapnak, a Budapesti Hírlapnak, a Nemzetnek, Az Újságnak, a Borsszem Jankónak. Mint műfordítónak legsikerültebb munkája Goethe teljes Faustjának fordítása (Bp., 1924). Fiatalkori verseinek radikális szellemét megtagadta. A század elején a hivatalos konzervatív irodalom egyik fő képviselője, de több verse arról tanúskodik, hogy ráeszmélt a munkásság, a tömegek növekvő erejére. Nagy része volt abban, hogy Ady Endre a főváros irodalmi díját elnyerte. – F. m. A tegnap és a ma (versek, Bp., 1889); Versek (Bp., 1893); Szatírák (versek, Bp., 1898); Vallásos költemények (Bp., 1902); Magyar symphoniák (Bp., 1909); Gyulai Pál, az ember és a költő (tanulmány, Bp., 1912); Eötvös József (tanulmány, Bp., 1913); Baksay Sándor (tanulmány, Bp., 1916); Hetedhét országból (útirajzok, Bp., 1916); Magyar Rhapsodiák (Bp., 1920); Turán (ősrege, Bp., 1922); Honfoglalás (történeti r., Bp., 1925); Arany János (tanulmány, Bp., 1926); Petőfi (költői r., Bp., 1927). Irod. Merényi Oszkár: K. A. (Kaposvár, 1941); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Bp., 1959).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT