Kovrig Béla

Teljes szövegű keresés

Kovrig Béla (Bp., 1900. ápr. 8.Milwaukee, USA, 1962. dec. 19.): politikus, egyetemi tanár, szociológus. A bp.-i tudományegy.-en államtudományi (1920) és jogi doktorrá avatták (1921). 1923-ban Bethlen István miniszterelnök személyi titkára, majd a min.-elnökség nemzetiségi és kisebbségi osztályán fogalmazó. 1927-től a Népjóléti és Munkaügyi Min.-ban dolgozott, majd az Orsz. Társadalombiztosítási Intézet (OTI) alig.-ja volt. Kidolgozta az öregségi és rokkantsági biztosításról szóló 1928: 40. tc.-et. 1929-től az OTI c. ig.-ja, igazgatási főosztályvezetője. 1935–38-ban meghívott szakelőadó a bp.-i műszaki egy.-en. Teleki Pál miniszterelnök megbízásából a lélektani hadviselést irányító V. osztályt vezette a miniszterelnökségen (1939–40), 1940–44-ben a kolozsvári tudományegy. tanára, 1941–42-ben a közgazdaságtudományi kar dékánja, az egy.-i tanács elnöke, 1942–43-ban rektora volt. A II. világháború után Mindszenty esztergomi érsek bizalmasa. 1948-ban kivándorolt az USA-ba, ahol 1949–62-ben a milwaukee-i Marquette Egy.-en a szociológia tanára volt. – F. m. A mai munkanélküléség oka és orvoslása (Bp., 1924); A magánalkalmazottak nyugdíjbiztosítása és a vállalati nyugdíjintézmények újjászervezése (Bp., 1929); Fasizmus–hitlerizmus (Bp., 1934); Szociálpolitika (Bp., 1936); Korfordulón (Bp., 1940); Társadalom és társadalompolitika (Kolozsvár, 1942); A magyar társadalompolitika (New York, 1954).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT