Klein Gyula
Klein Gyula (Eperjes, 1844. máj. 5. – Bp., 1915, nov. 21.): botanikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1883, r. 1898). Növénytani tanulmányait 1864–69-ben a bécsi, zürichi és müncheni egy.-en végezte. 1869–71-ben a budai reálisk. tanára, 1870–71-ben a műegy. növénytani tanszékén tanársegéd. 1871-ben ugyanitt helyettes, 1872-től 1914-ig ny. r. tanár. Főként a telepes növényekkel, azok és a virágos növények sejt- és szövettanával, valamint a növényi rendellenességekkel foglalkozott. A tengeri moszatok vizsgálata során kutatta az állat- és növényvilág határkérdéseit. Alkalmazott mikrobiológiai és népszerűsítő cikkeket is írt. Több hazai és külföldi tudományos társ. tagja volt, több ízben elnöke is a Természettudományi Társ. Növénytani Szakosztályának. Munkásságának eredményei már meghaladottak. – M. A Pilobolus gombának fejlődése és alakjai (Pest, 1871); A rovarevő növényekről (Bp., 1876); A Vampyrella fejlődése és rendszertani állása (Bp., 1882); A modern növénytan törekvései (Bp., 1889); Vizsgálatok a növénylevelek rendellenességéről (Bp., 1891); A keresztes virág alkatáról bonctani alapon (Bp., 1894). – Irod. Mágócsy-Dietz Sándor: K. Gy. emlékezete (MTA Emlékbeszédek, 1936); K. Gy. (A Tenn. tud. Társ. Évk, 1944); Rapaics Rajmund: A magyar biológia története (Bp., 1953).
