Kacsóh Pongrác
Kacsóh Pongrác (Bp., 1873. dec. 15. – Bp., 1923. dec. 16.): zeneszerző, zenepedagógus, tanár. 1896-ban Kolozsvárott bölcsészdoktori diplomát szerzett, 1898-tól mint bp.-i matematika–fizika szakos tanár természettudományi, főként matematikai cikkeket publikált, később zeneelmélettel, komponálással, zenei szaklap szerkesztésével foglalkozott (Zenevilág, 1905–1907). Néhány népies hangvételű dala ismertté tette nevét. Csipkerózsika c. daljátékára felfigyelve Bakonyi Károly felkérte a János vitéz megkomponálására. ~ a munkát 5 hónap alatt végezte el, 1904. nov. 18-án a bemutatón (Király Színház) a daljáték nagy sikert aratott. 1909-ben Kecskeméten a főreálisk. ig.-ja, 1912-től Bp. székesfőváros zenei szakelőadója, a közép- és felsőfokú zenetanfolyamok főig.-ja; hosszú ideig a Székesfővárosi Énekkar vezetője, az Orsz. Dalosszövetség ig.-ja, valamint az Orsz. Zenészszövetség elnöke. Az elsők közé tartozik, akik felismerték Bartók Béla zenéjének jelentőségét (Zenevilág, 1904). Kísérőzenét szerzett Molnár Ferenc Liliom és Fehér felhő (1909), Maeterlinck Kék madár stb. c. színművéhez. – F. m. Rákóczi (dalmű, 1906); Mary-Anne (dalmű, 1908); Prolegomena a zene pozitív aesthetikájához. A zene fejlődéstörténete (zenepedagógiai munka, Bp., 1909); Dorottya (dalmű, 1929). – Irod. Gál György Sándor–Somogyi Vilmos: Operettek könyve (Bp., 1960). – Szi. Bókay János: Egy rózsaszál szebben beszél (r., Bp., 1962); Kellér Andor: Bal négyes páholy (Bp., 1960).
