Jankó Péter
Jankó Péter (Pápa, 1907. aug. 20. – Bp., 1955. szept. 15.): bíró. A Pázmány Péter Tudományegy.-en szerzett jogi diplomát 1930-ban. A Bp.-i Központi Járásbíróságon kezdett, majd 1941-től a Pestvidéki Törvényszéken dolgozott. 1945. máj.-tól a Bp.-i Népbíróság tagja, 1946. nov.-tól másodelnöke, 1949. szept.-okt. között elnöke. 1948 első felében és 1949. nov.-től 1950. dec.-ig a Népbíróságok Orsz. Tanácsa tanácselnöke. ~ tárgyalta több háborús bűnös, pl. Endre László, Szálasi Ferenc és társai ügyét. 1947-től a nagy koncepciós perekben tanácselnök, pl. a Magy. Közösség perében, de ő tárgyalta első fokon a Rajk-pert is. 1950-től haláláig a Legfelsőbb Bíróság másodelnöke, 1953 nyaráig lényegében vezetője, majd meghatározó szerepe egyre csökkent. Öngyilkos lett.
