Jankó Pál
Jankó Pál (Tata, 1856. jún. 2. – Konstantinápoly, 1919. márc. 17.): zongoraművész, akusztikus és feltaláló. Bécsben H. Schmitt és Bruckner tanítványa. Ezenkívül technikai főisk.-t végzett és a berlini egy.-en matematikát is tanult. H. Ehrlich zongoratanítványa volt. 1882-ben új zongoraszerkezetet talált fel (~-klaviatúra), mely hat terasszerűen egymás fölé helyezett és nem ugyanazon a hangon kezdődő billentyűsorból áll. A klaviatúra nemcsak az oktáv fogását rövidíti egyötödére, hanem új hanghatásokra is módot ad (pl. kromatikus glisszandók). Zongorájával hangversenykörutakat tett, többen komponáltak az új hangszerre és 1905-ben Bécsben ~-egyesület alakult, 1906-ban a berlini Scharwenka konzervatóriumon megkezdték a ~-féle klaviatúrán való játék tanítását is, komolyabb elterjedést mégsem ért el, 1892-től Konstantinápolyban élt mint az állami dohányjövedék tisztviselője. – M. Az önoktatás módszere a Jankó-zongorán (Zenealap, 1888); Mitteilungen über die Janko-Claviatur (Wien, 1890); Über mehr als 12 stufige gleichschwebende Temperaturen (Beiträge zur Akustik u. Musikwissenschaft, 1901). – Irod. Weisshappel: a J.-klaviatúra (A Zene, 1931. 2. sz.); A Jankó-féle kromatikus lépcsőzetes billentyűsor (A Zene, 1931. 2. sz.); W. Rehberg: J. P. klaviatúrája (A Zene, 1934. 10. sz.); J. P. (Élet és Tud., 1955. 11. sz.)
