Iványi-Grünwald Béla

Teljes szövegű keresés

Iványi-Grünwald Béla (Somogysom, 1867. máj. 6.Bp., 1940. szept. 24.): festő, a nagybányai művésztelep egyik alapító tagja. A Mintarajzisk.-ban Székely Bertalan növendéke volt, majd Münchenben és a párizsi Julian Ak.-n tanult. 1892-ben Ferenczy Károly társaságában visszatért Münchenbe, ahol Hollósy Simon köréhez csatlakozott. 1893-ban festette a Nihilisták sorsot húznak c. nagy feltűnést keltő realista festményét (Déri Múz.). 1894-ben Egyiptomban. járt. 1896-tól Nagybányán a realista tájak és jelenetek egész sorát festette (Holdfelkelte, Völgyben, Tavaszi kirándulás). Része volt a nagybányai isk. megalapításában és célkitűzéseinek propagálásában. 1904-ben a Fraknói-díj elnyerésével Rómában töltött egy évet, hazatérte után gyűjteményes kiállítást rendezett. 1906-tól megváltozott stílusa, a realista plein air törekvéseket dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel. 1907-ben a kecskeméti művésztelep vezetője lett, itt festett allegorikus kompozíciói közül jelentős a Kecskeméti Kaszinó homlokzatát díszítő műve (1912) és a Tavasz ébredése (1913), amely nagy aranyérmet kapott. Az I. világháború előtt szabad isk.-ja volt. A háború után a Balatonnál az alföldi festők stílusával rokon, egyszerű előadású, valósághű tájképeket festett. – Irod. Lázár Béla: I. G. (Bp., 1921); I. G. B. Tizenkilenc kép (A művész önéletrajzával, Gyoma, 1932); Réti István: A nagybányai művésztelep (Bp., 1954).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT