Ivánfi Jenő

Teljes szövegű keresés

Ivánfi Jenő (Szeghalom, 1863. okt. 6.Bp., 1922, szept. 26.): színész és rendező. Több vidéki városban működött, 1884-ben a kolozsvári színház tagja lett, 1896-ban a Nemzeti Színház szerződtette, melynek rendezője, főrendezője, klasszikus műsorának egyik erőssége lett, 1918-tól örökös tag. 1922-től a Petőfi Társ. tagja. Külföldi tanulmányútja után itthon a Comédie Française játékstílusának propagálója. A Shakespeare-műsorban mellékszerepeken kívül (Laertes, Tybald) játszotta: Shylockot, III. Richárdot. Legnagyobb sikerét a Tartuffe-ban (Moličre) aratta. Alakította Oedipus királyt (Szophoklész), Lucifert (Ember tragédiája). Mint rendező a modern Hevesi Sándorral szemben hagyományőrző. Főbb rendezései Leconte de Lisle: Az Erinnysek (1913); Aiszkhülosz: Heten Theba ellen (1913); Grillparzer: Az Argonauták (1917); Shakespeare: Ahogy tetszik (1918); Szomory: II. József császár (1918). Racine Britannicusát az ő fordításában adta elő a Nemzeti Színház (1899). Számos cikke és tanulmánya jelent meg külföldi lapokban és folyóiratokban. – M. A színpad művészete (Bp., 1919). – Irod. Pukánszkyné Kádár Jolán: A Nemzeti Színház százéves története (L, Bp., 1940); Csathó Kálmán: Ilyeneknek láttam őket (Bp., 1957). – Szi. Szomory Dezső: Párizsi regény (Bp., 1928).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT