Iván Szilárd
Iván Szilárd (Újarad, 1912. máj. 8. – Bp., 1988. aug. 7.): festő, grafikus, Munkácsy-díjas (1953). A szerencsi polgári iskolában György Antal rajztanár figyelt föl tehetségére. Egy évig az Iparműv. Főisk. grafikaszakos hallgatója volt, majd szabadiskolákban képezte magát Aba Novák Vilmos, Iványi-Grünwald Béla és Szőnyi István vezetésével. 1930-ban a Képzőműv. Főisk.-ra került, ahol Réti István tanítványaként 1937-ben kapott diplomát. 1935-36-ban ösztöndíjasként Rómában, 1940-44-ig Nagybányán dolgozott. 1930-tól rendszeresen szerepelt a Szinyei Társaság ifjúsági kiállításain és orsz. tárlatokon, munkásságáért több alkalommal kapott kitüntetést (pl. Székely Bertalan-díj, 1937; Balló Ede-díj, 1938; Szinyei Társaság nagydíja, 1945). Az 1960-as években tagja volt a Kilencek nevű képzőművész csoportnak. 1969-1980 között a Képzőműv. Főisk.-n tanított. A m. realista festészet hagyományaihoz kötődő művészetére erősen hatott Szőnyi István munkássága. Impresszionisztikus, posztnagybányai stílusú képeire a természet és az emberi kapcsolatok érzékeny, lírai, bensőséges ábrázolása jellemző (pl. a balatoni tájképei, anya-gyermek ábrázolásai). Az 1950-es években főként a finom árnyalású színek harmóniájára épülő tájés arcképeket festett. 1952-1956 között Csók Istvánról, Füst Milánról, Németh Lászlóról, Pátzay Pálról és Szőnyi Istvánról készült arcképciklusán sokrétűen, lélektani erővel, jellemrajzot adva ábrázolja modelljeit. Pályája későbbi szakaszában, festészete határozottabb körvonalú lett, figyelmét a forma- és térhatások keltették fel, célja a természet organikus rendjének visszaadása volt. Állami megrendelésre több muráliát készített (pl. csepeli rendelőintézet, secco, 1949; békéscsabai rendelőintézet, sgraffito, 1959; bp.-i Kerepesi úti lakótelep, mozaikok, 1960; Országház: az Elnöki Tanács fogadóterme, secco, 1964-ez utóbbi megsemmisült). Az 1950-es években részt vett a metró díszítésére kiírt mozaikpályázaton is. Fontosabb egyéni kiállításai: Bp.-i Műbarát (1942), Fővárosi Népművelési Központ (1949), Csók István Galéria (1960, 1975, 1980), MNG (1966), Tokaji Helytörténeti Múz., Mednyánszky Terem (1969), Eger, Rudnay Terem (1973), Debrecen, Medgyessy Terem (1978, 1986). Ezenkívül Párizsban (1957), Antwerpenben (1958), a Moszkvai Nemzetközi Képzőműv. Kiállításon (1965), a 20. sz.-i Magy. Festészeti és Grafikai Kiállításon (Helsinki, 1965) stb. mutatta beműveit. Képei vannak az MNG, a Kiscelli Múz., az Irodalmi Múzeum és a Hadtörténeti Múz., a Pécsi Képtár, a Székesfehérvári Képtár tulajdonában, valamint külföldi magángyűjteményekben is. – Irod. Székelyhidi Ágoston: I. Sz. (Hajdú-Bihari Napló, 1966. nov. 1.); H. Gy.: I. Sz. (Magy. Nemzet, 1969. nov. 1.); Rózsa Gyula: I. Sz. (Népszabadság, 1969. okt. 29.); Újvári Béla: Kiállítási katalógus-előszó (1969, Mednyánszky Terem); Sz. A.: I. Sz. (Ország-Világ, 1976. febr. 25.); Újvári Béla: Kiállítási katalógus-előszó (1978, Debrecen); Borsos Miklós: Kiállítási katalógus-előszó (1980, Csók István Galéria); Pogány Ö. Gábor: Hagyományos utakon. I. Sz.-ről (Művészet, 1987. 6. sz.).
