Istvánffy Edvin, Rainer

Teljes szövegű keresés

Istvánffy Edvin, Rainer (Párkány, 1895. jan. 4.Bp., 1967. jún. 3.): gépészmérnök. egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora (1953). Oklevelét 1922-ben a bp.-i műegy.-en szerezte. Pályafutását 1923-ban az Egyesült Izzónál kezdte, majd 1928-tól a Standard Villamossági Gyár mérnöke, 1938-ban műszaki ig.-ja, 1945 után az általános fejlesztési osztály, 1952-ben a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár – a Standard utóda – kutatólaboratóriumának vezetője. 1952–58 között a Távközlési Kutató Intézet osztályvezetője, majd főosztályvezetője. A felsőoktatásba 1949-ben kapcsolódott be előbb az Állami Műszaki Főisk. tanáraként, majd mint a Műszaki Egy. meghívott előadója. 1958. szept.-től a Bp.-i Műszaki Egy.-en a mikrohullámú híradástechnika tanszékére egy. ny. r. tanárnak nevezték ki. Egyike volt a hazai rádiótechnika jelentős úttörőinek. Irányításával épült a 120 kW-os lakihegyi adóállomás és antenna, továbbá a vidéki reléadók. Nagy szerepet játszott az első hazai rádiólokátorok megtervezésében s általában a mikrohullámú ipar megalapozásában és kifejlesztésében. Ugyancsak úttörő munkát végzett a hazai porvasanyagok gyártásával és a fázisjavító kondenzátorok tökéletesítésével kapcsolatban. Élete utolsó éveiben főként az antennák műszaki problémái foglalkoztatták. Hazai és külföldi szaklapokban nagyszámú, önálló kutatáson alapuló tanulmánya jelent meg. Mint tanár 15 éven át vett részt a mérnök generáció nevelésében. – F. m. Mikrohullámok technikája és rádiólokátorok (Bp., 1955) Tápvonalak és antennák (Bp., 1967). – Irod. Dr. I. E. (Magy. Híradástechnika, 1967).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT