István, V.

Teljes szövegű keresés

István, V. (? , 1239? , 1272. aug. 6.): király (1270–72), IV. Béla idősebb fia. Kun Erzsébettel (1255 v. 56) kötött házasságából négy lánya és két fia, László és András született. Apja már 1245-ben megkoronáztatta, 1258–60 között a Babenberg-örökségből megszerzett Stíria kormányzójává tette meg, s amikor Stíriáról Ottokár cseh kir. javára le kellett mondania, 1261-ben Erdély kormányzatát bízta rá. 1262-ben független tartományt követelt, s 1264-ben fegyveresen fordult apja ellen, aki azonban ~ feleségét Sárospatakon őrizet alá helyezte, ~t pedig a Barcaságba szorította vissza. Miskolc Panyit árulása révén azonban ~ nemcsak Erdélyt foglalhatta vissza, hanem Isaszegnél döntő győzelmet aratott apja seregei felett (1265. márc.). A győzelem után Erdélyben és a Tiszántúlon független uralkodóként kormányzott, 1266-ban Bulgáriába tört be, elfoglalta Bodonyt (Vidin) és felvette a bolgár kir. címet. Apja halála után, 1270. máj. 17-én koronázták meg másodszor, koronázása után Krakkóba zarándokolt. Apja híveinek egy része és testvére, Anna Ottokárhoz menekült. Az emiatt 1271-ben kitört háborúban máj. 22-én Ottokárt megverte és visszavonulásra kényszerítette. A hadjáratot az 1271. júl. 2-án Pozsonyban megkötött béke zárta le. 1272-ben Gutkeled Joakim Kun Erzsébet tudtával elrabolta ~ fiát, Lászlót. ~ az üldözés megindítása után a Nyulak (mai Margit-) szigetén halt meg, ott is temették el. Síremlékének töredékei előkerültek.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT