István Marián

Teljes szövegű keresés

István Marián (Bp., 1914. szept. 12.Bp., 1977. szept. 28.): költő. Gyermekkorát és ifjúságát a Ferencvárosban töltötte, ez az élmény költészetében is jelentkezik. Polgári isk. tanulmányai után volt tisztviselő, ápolónő, munkásnő. 1944 nyarán munkaszolgálatra rendelték, megszökött a menetből, bujkált. 1945 után esti isk.-n elvégezte a középisk.-t, néhány félévig bölcsészhallgató volt. 1950-től könyvkiadóknál dolgozott. 1950–51-ben lektor az Új Magyar Könyvkiadóban, 1951–54-ben korrektor a Szépirodalmi Kiadóban, 1957-től 1976-ig kéziratelőkészítő csoportvezető a Magvető Kiadóban. Első verseskötete 1955-ben jelent meg. – F. m. Tájak (versek Bp., 1955); Emberséggel (versek, Bp., 1959); Konok szerelem (versek, Bp., 1966); Veszéllyel vemhes világ (versek, Bp., 1974); Tűzben, lángban (versek, Bp., 1976). – Irod. Tornai József: A kilencedik énekei (Élet és Irod., 1976. 2. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT