Issekutz Béla

Teljes szövegű keresés

Issekutz Béla (Kőhalom, 1886. jan. 31.Bp., 1979. júl. 31.): orvos, gyógyszerkutató, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1939, r. 1945), Kossuth-díjas (1952). Az orvostudományi egy.-et Kolozsvárott végezte. Itt kezdett el dolgozni 1907-ben a Gyógyszertani Intézetben. 1908-ban avatták orvosdoktorrá. 1914-től a kolozsvári orvostudományi egy. magántanára, 1919-ben a Károlyi-kormány egy.-i tanárrá nevezte ki. Fél évig működött Kolozsvárott, majd Szegeden folytatta munkáját. Az ott alakult orvosi egy.-en megszervezte a gyógyszertan tanszéket. 1928-ban az egy. rektora lett. 1937-től a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en tanított, előbb a gyógyszerismereti tanszéken, 1939-től mint a gyógyszertani tanszék vezetője. Nyugállományba vonulásáig ellátta a Bp.-i (később Semmelweis) Orvostudományi Egy. Gyógyszertani Intézete tanszékvezető egy.-i tanári, ig.-i tisztét. A modern gyógyszerkutatás mo.-i elindítója volt. Kutatásainak alapja a hatás és a vegyi szerkezet összefüggésének elemzése. Több gyógyszer előállítója. Felderítette az inzulin és a tiroxin hatásmechanizmusát. A rák kemoterápiájáról írt könyve 1969-ben, a gyógyszerkutatás történetéről szóló monográfiája 1971-ben jelent meg angol, ill. németnyelven. Gyógyszertani művei alapvetőek. – F. m. Gyógyszertan és gyógyítás (egy.-i tankönyv, I-III, Bp., 1959-60); Gyógyszerrendelés (Issekutz Líviával, Bp., 1969, 1979). – Irod. Knoll József I. B. 1886-1979 (Magy. Tud., 1979. 12. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT