Ilosvai Varga István

Teljes szövegű keresés

Ilosvai Varga István (Kunhegyes, 1895. aug. 31.Bp., 1978. dec. 18.): festő, érdemes művész (1968), kiváló művész (1974). 1913-ban a jogi egy.-re iratkozott be, s közben a bp.-i Iparrajzisk. esti tagozatán folytatott művészeti tanulmányokat. 1916-17-ben Kernstok Károly szabadisk.-jában Rippl Rónai József művészeti irányításával dolgozott. Tanulmányait 1917-től a Képzőművészeti Főisk.-n Balló Ede tanítványaként folytatta. Nyaranta a Nagybányai Művésztelep munkájába is bekapcsolódott. 1922-ben Kunhegyesen élt és dolgozott. 1924-26-ban Párizsban a Colarossi Ak.-t látogatta, megismerte az impresszionisták szabad ecsetkezelését és Cézanne, Van Gogh művészetét. 1926-ban Párizsból hazatére a nagybányai festők vonzáskörébe került. Első kiállítását 1928-ban, korábbi kunsági tájképeiből rendezte a Nemzeti Szalonban. Az 1930-as évek elején Szentendre és vidéke hozott megújulást tájképfestészetében, s 1934-ben véglegesen Szentendrén telepedett le. A modern törekvések felé irányuló, Vaszary János által alapított Új Művészek Egyesülete (ÚME) köréhez csatlakozott 1935-ben. A táj és csendéletek mellett számos önarcképet festett ebben az időben (Önarckép ecsettel, 1933; Önarckép ecsettel és pipával, 1934). A 30-as években alakult ki sajátos stílusa, melyet a természeti elemek átszerkesztése, sötét színek (umbrák és okkerek), erőteljes kontúrok és széles ecsetkezelés jellemez. Második gyűjteményes kiállítását 1937-ben a Tamás Galériában rendezte meg. 1942-ben Medgyessy Ferenccel közösen állított ki a Műbarátban. Önálló kiállítása az Ernst Múzeumban volt (1958, 1967, 1975). Élete végéig magába zárkózottan, visszavonultan festett. Későbbi képei a hangsúlyozott szerkezetesség mellett oldottabbá, impresszionisztikusabbá váltak. Visszatérő témái a hétköznapi élet, a város és utcaképek, kisvárosi udvarok, a kompozíciókat kiegyensúlyozó emberalakok. Képeinek túlnyomó része a MNG-ban, továbbá a Szentendrei Ferenczy Múzeumban és magángyűjteményekben található. – F. m. Csendélet abrosszal (1932); Sárga emeletes ház (1934); Rab Ráby tér (1938); Önarckép piros háttérrel (1938); Fák között (1943); Molyhos birsek (1943); Lány a kapuban fiúkkal (1959); Szürkés falak (1965); Fehér önarckép (1972).– Irod. Elek Artur:I. V. I. (Újság, 1937. jan. 10.); Kárpáti Aurél:I. V. I. (Magyarország, 1942. ápr. 25.); Németh Lajos: 1967. okt. 20. kiállítási katalógus; Pogány Ö. Gábor: Ilosvai V. I. szentendrei kiállítása (Művészet, 1971. 1. sz.); Kampis Antal: I. V. I. (Bp., 1978); Csapó György: I. V. I. (Bp., 1980); Losonci Miklós: I. V. I. öröksége (Dunakanyar, 1983. 3. sz.); Pogány Ö. Gábor: A festő és a kisváros. I. V. I. emlékezete (Népszava, 1985. szept. 29.); Benedek Katalin: Megkésett emlékezés... megkésett sorok. I. V. I. (Művészet, 1990. 2. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT