Illyés Gyula, Illés

Teljes szövegű keresés

Illyés Gyula, Illés (Felsőrácegrespuszta, 1902. nov. 2.Bp., 1983. ápr. 15.): költő, prózaíró, Baumgarten-díjas (1931, 1933, 1934, 1936), Kossuth-díjas (1948, 1953, 1970), József Attila-díjas (1950), az MTA tagja (I. 1946-49). Kozmutza Flóra gyógypedagógus, pszichiáter férje. Pusztai cselédházban született, ősei uradalmi juhászok és mesteremberek, apja Illés János uradalmi gépész. A szülőföld, a családi környezet, a Rácegrespusztáról hozott élményanyag alakító erővel volt jelen egész életművében. Az elemi isk. négy osztályát Rácegrespusztán felekezeti népisk.-ban végezte. Családjával 1912-ben hagyta el a pusztát. Dombóváron járt a gimn. első osztályába, Bonyhádon a második és harmadik osztályba. Fejlődésében fontos szerephez jutott néhány anyai ági rokona Cecén. 1916-tól kezdődően, miután szülei elváltak, anyjával, Kállai Idával Bp.-en élt. A Munkácsy Mihály utcai Gimn.-ban végezte a negyedik gimn.-i osztályt, tanulmányait 1917-től az Izabella utcai kereskedelmi isk.-ban folytatta. Lelkesítették az 1918 őszi, forradalmi események, eljárt a Galilei Kör előadásaira, agitátorképző iskolán vett részt. 1919. jan. 29-én ott volt Ady Endre temetésén. A forradalom bukása után, a letartóztatások idején vállalta a Vörös Segély pénzküldeményeinek szétosztását a letartóztatottak családtagjai között. 1920-ban megjelent – név nélkül – első verse a Népszavában. 1921 nyarán kereskedelmi és különbözeti érettségit tett, ősszel beiratkozott a bp.-i tudományegy. bölcsészkarára, a filozófia-művészettörténet szakot vette fel. Amikor a segélyakciókban való részvétele miatt letartóztatás fenyegette, Ausztriába menekült. Rövid bécsi, berlini, majd Rajna-vidéki tartózkodás után jutott el Párizsba 1922 tavaszán. Alkalmi munkákat végzett, kitanulta a könyvkötészetet. Részt vett a m. szocialista emigráció politikai és irodalmi szervezeteiben. A Sorbonne-on irodalmat, lélektant és szociológiát hallgatott. Kapcsolatba került Károlyi Mihállyal, Déry Tiborral, Gara Lászlóval. Megismerkedett a francia szürrealizmus vezéralakjaival, P. Éluard-ral, T. Tzarával, L. Aragonnal, A. Bretonnal. Párizsi és amerikai m. sajtótermékeken kívül a bécsi Ék és a Ma tette közzé néhány írását, verseket, modern francia fordításait, prózai írásait, 1925-től Illyés Gyula névaláírással. 1926-ban hazatért Mo.-ra. A Phoenix Biztosító Társ.-nál kapott állást. Kassák Lajos Dokumentum c. folyóiratában és a Munka első évfolyamában jelentek meg cikkei, versei, fordításai. Részt vett a Dokumentum szerkesztésében. A Láthatár c. lapban megjelent versére (Szomorís béres) Füst Milán levélben hívta fel a Nyugat szerkesztői figyelmét. Kapcsolata a Nyugattal 1927 végén kezdődött egy kritikai írásával G. Duhamel oroszo.-i utazásáról. 1928-tól a Nyugat rendszeresen közölte verseit, cikkeit. Barátságot kötött József Attilával, Németh Lászlóval, Szabó Lőrinccel, Erdélyi Józseffel. Első kötete a Nyugat kiadásában jelent meg (Nehéz föld, 1928), Baumgarten- jutalomban részesült. A Sarjurendek (1930), a Három öreg (1931) kötetei nemcsak Babits Mihály barátságát szerezték meg számára, hanem a kor m. költészetének fordulatát is jelentették, az új népi irányzat kezdeményezését. Részt vett a népi írók csoportjának alakulásában, az új népiesség (népiség) irányának létrejöttében. 1931-ben feleségül vette Juvancz Irmát. 1932-ben perbe fogták, mert részt vett József Attila oldalán Sallai Imre és Fürst Sándor halálra ítélése alkalmával a halálbüntetés ellen közzétett röpirat megfogalmazásában. Riportot írt a dunántúli magyarság pusztulásáról, amelyben az egyke mellett mint fenyegető veszedelmet tárta fel a németek terjeszkedését a m. falvakban (Pusztulás, Nyugat, 1933. II). 1934-ben részt vett Moszkvában Nagy Lajossal együtt a szovjet írók első kongresszusán. Erről riportkönyvet írt Oroszország címen. Moszkva után fölkereste szülőföldjét. Útjának eredménye a falukutató irodalom klasszikus műve, a Puszták népe, amely az akkor induló Válasz c. folyóiratban jelent meg folytatásokban (1934), könyv alakban a Nyugat kiadásában 1936-ban. 1935. ápr. 16-án Zilahy Lajos közvetítésével Féja Géza, Móricz Zsigmond, Németh Imre, Németh László és Tamási Áron társaságában találkozott Gömbös Gyulával. Nem tévesztette meg a min. elnök reformprogramja, az „új szellemi front” jelszava, az írók mozgalmát elhatárolta a politikai harc eszközeitől. A népi kultúra formálására, értékeinek megismertetésére törekedett. Plebejus demokratizmusának összefoglalásaként írta meg Petőfi életét, a mindmáig legjobb Petőfi Sándor könyvet adva evvel a közönség kezébe, Petőfi szellemének vállalására figyelmeztetve (1936). Jelen volt a Múzeum-kertben 1937. márc. 15-én a Márciusi Front megalakulásánál, részt vett a Front szervezésében. 1937-től a Nyugat társszerk.-je volt. Az évtized végéig megjelent két új verseskötete (Szálló egek alatt, 1935, Rend a romokban, 1937) és az Összegyűjtött verseit tartalmazó kötet (1940). Naplójegyzeteit 1938-ban Magyarok címmel tette közzé. 1938-tól a Nemzeti Banknál volt sajtóreferens. Miután Juvanecz Irmától elvált, 1939-ben feleségül vette Kozmutza Flórát. Tanulmánykötetét (Lélek és kenyér, 1939) feleségével együtt írta. A Magyarok Könyvtára sorozatban jelent meg Ki a magyar? (1939) c. esszéje, melyben elhatárolta magát a faji mítosztól, s a szabadságszeretetet minősítette a magyarság legértékesebb történelmi örökségének. A Nyugat 1941. márc. 12-én. ~-estet rendezett a Zeneművészeti Főisk. nagytermében, Babits Mihály bevezető sorait Jankovich Ferenc olvasta fel. 1941-ben felépült háza Budán (Józsefhegy u. 9.). Babits Mihály halála után ~ szerk. a Nyugat utódát, a Magyar Csillagot (1941. okt. 1.-1944. márc. 19.), egybefogva benne a népi és polgári írókat antifasiszta irodalmi egységet teremtett. Bátor esszéjében, amelyet A francia irodalom kincsesháza c. antológia bevezetőjéül írt 1942-ben, (a kötetet ő szerkesztette) nyíltan hitet tett a német fasizmussal szemben. Megjelent egy regénye (Koratavasz, 1941), egy esszékötete (Csizma az asztalon, 1941), emlékirata (Mint a darvak, 1942). Első drámai kísérlete, A tűfoka (1944) nem került színpadra. Mo. német megszállása után (1944. márc. 19.) rákerült a letartóztatandók listájára, vidéken kellett bujkálnia. A főváros ostromát Budán élte át. 1945 tavaszától a Nemzeti Paraszt Párt (NPP) egyik vezető személyisége, ngy.-i, majd ogy.-i képviselő. Riportsorozatot írt a dunántúli földosztásról (Kolozsvár, 1945). Legújabb verseit adta közre az Egy év c. kötetben (1945). 1946-tól 1949-ig Sárközi Mártával együtt szerk. az újraindított Válasz c. folyóiratot. Az első számban Az idő kérdései c.-en írt programcikket. A Hunok Párisban c. regényében (1946) párizsi éveit jelenítette meg, bemutatta, milyen zsákutcába vezet a szektás munkásmozgalom s milyen gátja lehet a művészi fejlődésnek a szélsőséges, önmaga dogmájába merevedő avantgárd. Cikkeket írt az NPP lapjába, a Szabad Szóba. 1947-ben utazásokat tett Romániában, Bulgáriában, Olaszo.-ban, Svájcban, Franciao.-ban. Megírta a Franciaországi változatok c. útirajzát, bulgáriai utazásáról verses naplóban számolt be (Tizenkét nap Bulgáriában, 1947). 1946-tól a nyarakat tihanyi házában töltötte. Megjelentek Összes versei három kötetben és új versei (Szembenézve, 1947). A Köznevelés c. folyóirat 1946. aug. 15-i számában közölte Kiáltvány a parasztság művelődése ügyében c. írását a Magy. Népi Művelődési Intézet megalakulása alkalmából. Az Intézet elnöke volt lemondásáig (1948. máj. 19.), nem várva be az Intézet megszüntetését (1948. okt. 13.). 1948 végétől távol tartotta magát a közéleti szerepléstől, többször húzódott vissza tihanyi házába. 1950-ben megírta Két kéz c. hosszú versét. Ötvenedik születésnapjára a Szépirodalmi Kiadó megjelentette Válogatott verseinek gyűjteményét. Ezt némaság követte. 1956-ig nem jelent meg új verseskötete. Racine összes drámai műveinek kiadását szerk., Moličre-t fordított, népmesegyűjteményeket adott ki. 1948-tól fordult határozottabban a drámaírás felé. A líra mellett a történelmi drámát tartotta a legalkalmasabb műfajnak a nemzeti tudat ébren tartására és formálására. Az Ozorai példa c. színjátékának bemutatója 1952. máj. 22-én volt a Nemzeti Színházban. A darabot Kossuth-díjjal tüntették ki. A miskolci Nemzeti Színház is bemutatta (1952. szept. 19.). Film készült belőle (Föltámadott a tenger), melynek forgatókönyvét ő írta. A Fáklyaláng c. drámáját a Katona József Színházban játszották először 1952. dec. 12-én, műsorra tűzte a szegedi Nemzeti Színház (1953), a debreceni Csokonai Színház (1953), a szolnoki Szigligeti Színház (1953), a győri Kisfaludy Színház (1954). Dózsa György c. történelmi drámájának ősbemutatója a Nemzeti Színházban volt (1956. jan. 20.). 1956. máj.-ban Erdélybe látogatott, Marosvásárhelyen részt vett a Fáklyaláng századik előadásán. Bartók Béla halálának tizedik évfordulójára írta Bartók c. versét 1955 nyarán. A verset a Színház és Mozi c. hetilap közölte. A megjelenés után a lapot elkobozták. A vers 1956-ban jelent meg a Kézfogások c. kötetében. Hasonló sorsra jutott az Egy mondat a zsarnokságról c. verse. Az Irodalmi Újság közölte 1956. nov. 2-án. Külföldön a m. emigráció több orgánumában látott napvilágot, itthon csak harminc év után jelenhetett meg posztumusz verseskötetében (Menet a ködben, 1986). A hatvanas évektől a helyes nemzettudatról, a nemzeti sorskérdésekről fogalmazta meg véleményét, kisregényben (Ebéd a kastélyban, 1962), tanulmányokban, (Ingyen lakoma, 1964), esszékben, útirajzokban, interjúkban (Hajszálgyökerek, 1971), színművek sorában. Színpadra került a Kegyenc (bem. Madách Színház, 1968. ápr. 26.), a Tiszták (bem. pécsi Nemzeti Színház, 1969. dec. 19.), a Malom a Séden (bem. veszprémi Petőfi Színház, 1970. febr. 11.), a Testvérek (bem. pécsi Nemzeti Színház, 1972. szept. 29.). 1963-tól kezdődően rövidebb-hosszabb utazásokat tett Európában. 1966-ban részt vett a New York-i PEN-kongresszuson. Hatvanadik születésnapja alkalmából emlékszámot adott ki a müncheni Új Látóhatár. A Szépirodalmi Könyvkiadó megkezdte munkáinak életműkiadását. A halállal, az elmúlással méltósággal vetett számot szabálytalan műfajú, a naplót, az elbeszélést, az elemző elmélkedést ötvöző könyvében: Kháron ladikján (1969). Beatrice apródjai c. regénye (1979) az 1919-es bukott kommunista hónapok után játszódik, s az érlelődő fiatalember szemével, reflexióival mutatja be az ország és a nemzet sorsát, a regény hátterében a trianoni tragédiával. Hagyatékában a tervezett folytatás néhány fejezete és jegyzetei megmaradtak, ezek alapján Száraz György restaurálásában jelent meg a Szentlélek karavánja c. posztumusz regény (1987). Összeállított egy tanulmánykötetet 1979-ben a m. nép sorskérdéseiről Szellem és erőszak címmel. Művét közvetlenül a megjelenés előtt betiltották, csak tíz évvel később kerülhetett az olvasók kezébe. 1982. okt.-ének utolsó napjaiban, nyolcvanadik születésnapjáról valamennyi folyóirat és napilap különszámban emlékezett meg. Megjelent műveinek kiadása a Magyar Remekírók sorozatban három kötetben Béládi Miklós gondozásában. Az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) magy. irodalmi tanszéke, az MTA Irodalomtudományi Intézete és a Magy. Irodalomtörténeti Társ. tudományos ülésszakon emlékezett meg munkásságáról. A Nemzeti Színház felújításban játszotta Tiszták c. drámáját. A bemutatón még ott volt. Számtalan nemzetközi kitüntetést kapott: a Le Grand Prix International de Poésie díjat (1966), Herder-díjat (1970), az Ordre des Arts et des Lettres kitüntetés „parancsnoki fokozatát” (1974), a Prix des Amitiés Françaises-t (1978), Mondello-díjat (1981). Mo.-on több állami kitüntetést, Veszprém városa Batsányi-díját (1971). Művei több kiadásban jelentek meg a legtöbb európai nyelven. Székesfehérváron 1992. nov. 27-én I. Gy. emlékülést tartottak. – M. Drámák (1-2, Bp., 1969); Puszták népe-Ebéd a kastélyban (Bp., 1970); Hunok Párisban (Bp., 1970); Petőfi Sándor (Bp., 1971); Koratavasz-Mint a darvak (Bp., 1972); Haza a magasban. Összegyűjtött versek 1920-1945 (Bp., 1972); Teremteni. Összegyűjtött versek 1946-1968 (Bp., 1973); Szíves kalauz (Bp., 1974); Újabb drámák (Bp., 1974); Iránytűvel (1-2., Bp., 1975); Itt élned kell (1-2., Bp., 1976); Embereljük meg magunk. Három dráma (Bp., 1977); Nyitott ajtók. Összegyűjtött versfordítások (1-2., Bp., 1978); Beatrice apródjai (r., Bp., 1981); Kháron ladikján (esszér, Bp., 1982); Csak az igazat (három színmű, Bp., 1983); A semmi közelít. Hátrahagyott versek (sajtó alá rend., szerk., utószóval ellátta Domokos Mátyás, Bp., 1983); Szemben a támadással. Összegyűjtött versek 1969-1981 (Bp., 1984); Ebéd a kastélyban (r., Bp., 1985); Szülőföldem (önéletrajzi visszaemlékezések vál., sajtó alá rend. Vadas Ferenc, Szekszárd, 1984); Menet a ködben (lírai oratórium, versek, vál., szerk. Domokos Mátyás, Bp. 1986); Ozorai füzet 1935-1985 (versek, szerk., bev. Vadas Ferenc, Szekszárd, 1986); Naplójegyzetek (vál., szerk., sajtó alá rend. Illyés Gyuláné, 1946-1960, Bp., 1987; 1961-1972, Bp., 1989; 1973-1974, Bp., 1990; 1975- 1976. Bp., 1991): Hű nevelőim, dunántúli dombok (versek, vál., szerk., utószóval ellátta N. Horváth Béla, Szekszárd, 1990); A világ minden országának íróihoz és irodalmi szerveihez. Felhívás a világ íróihoz 1956 (közreadta és bev. Csoóri Sándor, Hitel, 1991. 23. sz.). – Irod. Gara László: Az ismeretlen I. (Washington, 1965); Vörös László: I. Gy. lírájának realizmusa (Szeged, 1967); Tanulmányok I. Gy.-ról (Petőfi Irodalmi Múz. Évkönyve, szerk. Illés László, Bp., 1972); Fodor Ilona: Szembesítés. I. Gy. életútja Párizsig (Bp., 1975); Gombos Gyula: Igazmondók (New York, 1981); Czine Mihály: I. Gy. (C. M.: Nép és irodalom, Bp., 1981); I. Gy. élete képekben (összeáll. Illyés Gyuláné, a képeket összegyűjt., vál. Moldován Domokos, tervezte Szántó Tibor, Bp., 1982); Izsák József I. Gy. költői világképe 1920-1950 (Bp., 1982); Tüskés Tibor: I. Gy. Arcok és vallomások (Bp., 1983); Schöpflin Gyula: I. Gy. emlékezete (Irod. Ujság, 1983. 3. sz.); Pomogáts Béla: I. Gy. (Hungarológiai Értesítő, 1983. 1-2. sz.); I. Gy. Emlékkönyv (Írások I. Gy.-ról 1927-1983) (vál., szerk. Ilylyés Gyuláné terv. Ginács László, a képeket vál. Molnár Edit, Bp., 1984); Csoóri Sándor: Emlékező sorok a prózaíró I.-re (Tiszatáj, 1985. 4. sz.); Benedek András: I. Gy. drámái (Új Írás, 1985. 6. sz.); Görömbei András: A drámaíró I. Gy. (Alföld, 1985. 9. sz.); A költő felel (Beszélgetések I. Gy.-val, szerk. Földes Anna, Bp., 1986); Izsák József I. Gy. költői világképe 1950-1983 (életrajzi vázlattal, Bp., 1986); Bodnár György: A Puszták népe ötven éve (Új Aurora, Bp., 1987. 2. sz.); Vadas József I. Gy. első iskolája (Szekszárd, 1987); Hubay Miklós: A Tiszták írójáról (Kortárs, 1987. 4. sz.); Alföldy Jenő: Emléksorsok I. Gy.-ról születésének nyolcvanadik évfordulóján (Élet és Irod., 1987. 44. sz.); Czine Mihály: I. és a mai magyar irodalom (Alföld, 1988. 4. sz.); Kányádi Sándor: Krónikás ének (Alföld, 1988. 4. sz.); Domokos Mátyás: Megkésett könyvecske (Hitel, 1988. 2. sz.); Tamás Attila: I. Gy. (Bp., 1989); Fekete Gyula: A kirekesztett I. (Válasz Évkönyv, 1989. 2. sz.); Czimer József Dante apródja (Bp., 1990); Csányi László: A naplóíró I. Gy. (Új Írás, 1990. 10. sz.); Illyéstől Illyésig (a kötetet összeáll. Pásztor Bertalan, Bp., 1990); Bodosi György: I. Gy. Tihanyban (Pécs, 1990); Kiss Ferenc: I. Gy. A Hajszálgyökerek (Tiszatáj, 1991. 4. sz.); „Költő, felelj! ” Tanulmányok I. Gy.-ról (Bp., 1993). – Szi. Versek az I. Gy. Emlékkönyvben.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT