Illyés Géza
Illyés Géza (Sóvárad, 1883. szept. 4. – Dicsőszentmárton, 1950. máj. 28.): történész. A Marosvásárhelyi Ref. Kollégiumban érettségizett (1903), a Kolozsvári Ref. Teológián végezte tanulmányait, miközben a tudományagy. bölcsészeti karán is hallgatott előadásokat, s történelem- pedagógia tárgykörökből doktorátust szerzett. 1907-től haláláig Magyarkirályfalván volt lelkész. 1941 és 1944 között a Bethlen Kollégium akadémiai tagozatán történelmi tárgyakat adott elő. A Küküllő-vidék levéltárainak búvárlása után 1926-tól a Református Szemle hasábjain számos adatközléssel, közéleti férfiak jellemrajzával járult hozzá az erdélyi múlt alaposabb megismeréséhez. Az Ünnepnapok II. sorozatában külön is megjelentek élet- és jellemrajzai: Bethlen János (Kolozsvár, 1929); Bethlen Miklós (Kolozsvár, 1930); Gróf Mikó lmre (Kolozsvár, 1931). Eredeti kutatásokon alapuló tanulmányokat tett közzé a Református Családban Lorántffy Zsuzsannáról (1931. 10, 11, 12. sz.) és Petrőczy Kata Szidóniáról (1932. 4. sz.). Az Útban Bonyhai Simon Györgyről (1934. 8), Apafi Mihály fejedelemről (1936. 10. sz.). Önálló dolgozata: Milyenek voltak a pásztorok és a rektorok a XVII. században (Nagyenyed, 1942). Az erdélyi ref. zsinatok emlékeiről és végzéseiről szóló főműve kéziratban a kolozsvári egyházkerületi levéltárban található meg. – Irod. Mózes András: Dr. I. G. Mózes lelkipásztor élete és munkássága (Református Szemle, 1980. 1. sz.).
