Illyés Endre
Illyés Endre (Tunyog, 1897. aug. 5. – Debrecen, 1962. ápr. 18.): egyháztörténész, ref. lelkész. Teológiai tanulmányait Debrecenben, Kolozsváron (1914-19) és Genfben (1925-26)végezte. Vallástanári (1923) és földrajz-történelem szakos középisk.-i tanári oklevelet (1937) a debreceni tudományegy.-en szerzett. 1919-20-ban segédlelkész Zilahon, 1920-21-ben Őraljaboldogfalván, majd áll. hitoktató Miskolcon (1921-24), Szegeden (1924-33) és gimn.-i vallástanár Debrecenben (1933-42). 1941-ben magántanári képesítést szerzett a debreceni tudományegy.-en. 1942-50-ben a debreceni tudományegy. ref. hittudományi karán lelkészképzőintézeti tanár, 1950-ben teológiai ak.-i tanár. Különböző teológiai, pedagógiai és egyháztörténeti kérdésekkel foglalkozott. Elsőként kutatta Mo.-on a ref. egyházi néprajzot. Hatalmas levéltári anyagot gyűjtött. – F. m. A magyar református földművelő nép lelki élete, különös tekintettel vallásos világára (Szeged, 1931); A magyar református földművelő ifjúság lelkigondozásának története (Debrecen, 1936); Egyházfegyelem a magyar református egyházban (X VI-XIX. század) (Debrecen, 1941).
