Hermann Imre

Teljes szövegű keresés

Hermann Imre (Bp., 1889. nov. 13.Bp., 1984. febr. 22.): idegorvos, pszichoanalitikus, Hermann-Cziner Alice pszichológus férje. Egy.-i tanulmányait 1909-14-ben a bp.-i tudományegy.-en végezte, ahol 1914-ben orvosi oklevelet szerzett. 1914-18-ban különböző frontokon katonaorvos volt. 1919-ben a bp.-i egy.-i lélektani laboratóriumban Révész Géza első asszisztense. 1919-től haláláig pszichoanalitikus magángyakorlatot folytatott. 1949-57-ben a Bp., XII. Maros u.-i Rendelőintézet szakorvosa, majd főorvosa, 1945-ben a bp.-i tudományegy.-en magántanári képesítést szerzett. 1919-től a Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesület titkára, 1936-45-ben alelnöke, 1945-46-ban elnöke. Kutatásai alapvetően az ösztönvilágra, az érzékelésre és gondolkodásra, a tehetségre és módszertani kérdésekre irányultak. Kiemelkedő felismerése a megkapaszkodás elmélete. A megkapaszkodás ösztönkésztetéses voltát az 1920-as években ismerte fel, a megkapaszkodási szindróma leágazásait végigkövette a gondolkodáslélektan, a szociálpszichológia és a kórlélektan területén. A tudományos felfedés, a művészi alkotás genetikus előzményei vizsgálata során megalkotta a kongruens modellek fogalmát. A lelki jelenségeket a kontinuitásba való beilleszthetőségük alapján értelmezte. – F. m. Bevezetés a pszichoanalízis gondolatkörébe (Bp., 1923); Psychoanalyse und Logik (Lipcse-Bécs-Zürich, 1924); Gustav Theodor Fechner (Lipcse-Bécs-Zürich, 1926); Das Ich und das Denken (Lipcse-Bécs- Zürich, 1929); A pszichoanalízis mint módszer (Bp., 1933, 2., átdolg. kiad., Bp., 1988); Die Psychoanalyse als Methode (Bécs, 1934, 2. átdolg. kiad., Köln-Opladen, 1963); Az ember ősi ösztönei (Bp., 1943, 2., bőv, kiad., Bp., 1984); Az antiszemitizmus lélektana (Bp., 1945, 2. átdolg. kiad., Bp., 1990, franciául Párizs, 1989); Bolyai János. Egy gondolat születésének lélektana (Bp., 1945); Az első tíz év. A gyermek lelki élete, magyar írók, művészetek, tudósok önéletrajzában (Bp., 1959); Ľinstinct filial (Párizs, 1972, olaszul Milano, 1974); Psychoanalyse et logique (Párizs, 1970); La psychoanalyse comme méthode (Párizs, 1979); Parallélismes (Párizs, 1980), – Irod. Emlékkönyv H. I. 80. születésnapjára (Bp., 1969); H. I. 80 éves (Orvosi Hetilap, 1969. 45. sz.); Nicolas Abraham: Introduction a Hermann (Ľinstinct filial, Párizs, 1972); V. Binét Ágnes: A pszichoanalízis egyik magyar úttörője, H. I. pályaképe (Élet és Tudomány, 1979. 51-52. sz.); Vekerdy Tamás: Az igazság keresése. H. I. 90 éves (Gyermekünk, 1979. 11. sz.); Vikár György: H. I. 90 éves (Orvosi Hetilap, 1979. 47. sz.); Nemes Lívia: Biographical notes on Professor Imre Hermann (Internatinal Review of Psychoanalyse, 1980. 1. sz.); Déri Zsuzsa: The theory and therapy of Bálint Ferenczi, Hermann and Szondi (The New Hungarian Quarterly, 1984. 95. sz.); Nemes Lívia: H. I. munkássága (Az ember ősi ösztönei, Bp., 1984); Harmat Pál: H. I. (Irodalmi Újság, 1984. 2.) Déri Zsuzsa: Szondi Lipót és H. I. (Pszichológia, 1986. 3.); H. I. helye a pszichoanalitikus elméletben ma (Bp., 1989).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT