Győry Dezső, Wallentinyi

Teljes szövegű keresés

Győry Dezső, Wallentinyi (Rimaszombat, 1900. márc. 18.Bp., 1974. febr. 1.): költő, író, újságíró, József Attila-díjas (1956, 1958, 1970). A gimnáziumot szülővárosában végezte el. Első költeménye 1917-ben jelent meg. 1919 elején beiratkozott a bp.-i tudományegy.-re, a Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadseregben szolgált. 1920–22-ben a hallei és a hamburgi kereskedelmi ak.-n tanult, ez utóbbin szerzett oklevelet. Egy évig Németo.-ban mezőgazdasági munkás volt. 1921-től állandóan közölte verseit, cikkeit, tudósításait a Mi Lapunk, a Kassai Újság, a Színházi Újság, a Losonci Újság és később a Prágai Magyar Hírlap. 1922-től Csehszlovákiában élt, volt főmunkatárs a Losonci Hírlapnál, az YMCA (Young Men's [Women's] Christian Association) titkára, volontőrösködött a Kassai Hírlapnál, majd 1925-ben átvette ennek felelős szerk.-i tisztjét, 1925. nov.-től a Prágai Magyar Hírlap irodalmi mellékletének, a Magyar Vasárnapnak a szerk.-je. Haladó nézetei miatt többször elbocsátották állásából. Első verseskötetét (Hangulatok, Galánta, 1921) 1940-ig hét másik követte. 1927-ben megjelent, kisebbségi messianizmussal telített írásával és versével rendkívüli hatást gyakorolt a Sarló-mozgalomra. 1932-ben neki ítélték a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság irodalmi nagydíját. 1933–1938 között a Magyar Újság címmel indult új lap felelős szerk.-je s itt helyet adott minden baloldali írónak. A fasizálódás ellensúlyozására alapította a Csehszlovákiai Magyar Demokrata Írókört, melynek elnöke volt. 1939-től a nácik és a Tiso-gárdisták üldözték, hónapokig bujkált. Az év végén megjelent antifasiszta, antisoviniszta, háborúellenes lírai költeménye, a Magyar hegyibeszéd. Ennek kibővített változatát Bp.-en is kiadta. 1941-től teljes visszavonultságban élt Beregszászon. 1949-ben Bp.-re költözött. Irodalmi lektor volt. Versei és regényei 1955-től jelentek meg. Legismertebb köztük a több kiadást megért Viharvirág – Sorsvirág – Tűzvirág c. trilógia (1955–1966), amelynek magva honvéd nagyapjának naplója. Vérehulló szerelem címmel több kisebb történelmi regényt adott ki (1957). Önéletrajzi regénytrilógiájának csak az első része készült el, ez Újarcú magyarok címmel folytatásokban jelent meg. – M. Újarcú magyarok (versek, Berlin, 1927); A hegyek árnyékában (versek, Pozsony, 1936); Zengő Dunatáj (versek, Bp., 1947); A veszedelmes ember. Czabán Samu életrajza (Bp., 1950); Vérehulló szerelem (Bp. 1957); Gömöri rengeteg (r., Bp., 1960); A nagy érettségi (regényes visszaemlékezések, bev. Halasi Andor, Bp., 1960); Az élő válaszol (válogatott és új versek, Bp., 1964); Emberi hang (válogatott és új versek, válogatta, szerk. és bev. Sándor László, Bp., 1970); Két végzetes korona (történelmi kisregények, Bp., 1973); Férfiének (válogatott és új versek, bev. Czine Mihály, Bp., 1974). – Irod. Sándor Dezső: Gy. D. (Látogatóban. Kortárs magyar írók vallomásai, 2. Bp., 1971); Szeberényi Zoltán: A vox humana poetája. Gy. D. csehszlovákiai költészete (Bratislava-Bp., 1972); Czine Mihály: A Vox humana költője (Jelenkor, 1973. 11. sz.); Katona Jenő: Gy. D. (Könyvtáros, 1974. 3. sz.); Sándor László: Búcsú Gy. D.-től (Kortárs, 1974. 6. sz.); Cs. Varga lstván: Gy. D. emlékezete (Hevesi Szle, 1974. 1. sz.); Kovács Győző: „A költészet magatartás” (Alföld, 1975. 3. sz.); Kovács Győző: Gy. D. tanúsága (Napjaink, 1975. 5. sz.); Turczel Lajos: A vox humana poétája (Portrék és fejlődésképek, Bratislava, Bp. 1977).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT