Gyóni Géza, Áchim
Gyóni Géza, Áchim (Gyón, 1884. jún. 25. – Krasznojarszk, 1917. jún. 25.): költő. Szarvason és Békéscsabán, 1902-től a soproni ev. teológián tanult. Tanulmányait abbahagyva 1903-tól a Nyugat-magyarországi Híradó munkatársa. 1904-ben öngyilkossági kísérletet követett el, felépülése után Gyónon jegyzőgyakornok. 1906-tól 1908-ig Bp.-en közigazgatási tanfolyamot végzett, 1910-től újságírással foglalkozott, a Soproni Napló, majd a szabadkai Bácskai Hírlap munkatársa. 1914-ben bevonult katonának, Przemyslnél orosz fogságba esett és a hadifogságban halt meg. Lírájában a háború dicsőítésétől annak teljes tagadásáig jutott el. A háború alatt Rákosi Jenő és köre mint „hazafias költőt” állította példaképnek a háború ellen erélyesen állást foglaló Adyval szemben. – F. m. Versek (Pozsony, 1904); Szomorú szemmel (Bp., 1909); Lengyel mezőkön, tábortűz mellett (versek, Przemysl, 1914); Levelek a kálváriáról (versek, Bp., 1916); Az élet szeretője (Bp., 1917); Rabságban (versek, Bp., 1919); Versek (Bp., 1926); Összes versei (Bp., 1941); „Repülj már levelem”… (levelei a fogságból, Bp., 1942); Ismeretlen versei (Összes versei I–II. Bp., 1943); Csak egy éjszakára (Szalai Sándor bevezetésével, Bp., 1959); Válogatott versei (Békéscsaba, 1964). – Irod. Balogh István: Gy. G. szibériai életrajza (Bp., 1927); Bóka László: Gy. G. összes versei (Nyugat, 1941); Gyurói Nagy László: Gy. G. igazi arcképe (Élet és Irod. 1957. 10. sz.).
