Gyöngyösi István
Gyöngyösi István (Radvánc, 1629 – Rozsnyó, 1704. júl. 24.): költő, ügyvéd. Gazdag eperjesi prókátor fia. A sárospataki kollégiumban klasszikus irodalmi műveltségre tett szert. 1653-tól gömöri táblabíró, 1663-tól Wesselényi Ferenc nádor titkára. A Wesselényi-féle összeesküvés leleplezésekor ő is fogságba került, de Szelepcsényi György esztergomi érsek segítségével hamarosan kiszabadult. Feltehetően ekkor katolizált. Ügyvédként Zrínyi Ilona, Koháry István és Balassi Bálint gróf szolgálatában állt. 1681-ben és 1687-ben Gömör vm. ogy.-i követének választotta, 1686-tól 1693-ig és 1700-tól ismét alispán. 1683-ban Thököly Imre oldalán állt, Thököly bukása után Habsburg-párti. A Rákóczi-szabadságharc kitörése után II. Rákóczi Ferencet támogatta. Lírai betétekkel ékesített elbeszélő költeményeiben többnyire előkelő főúri házasságok történetét énekelte meg saját társadalmi osztályára: a köznemességre jellemző, politikailag ingadozó, megalkuvó szemlélettel, de korának eleven leírásával. Az akkori időkben sikeres, a nemesség körében igen népszerű barokk költő volt. F. m. Marssal társalkodó Murányi Venus (Kassa, 1664); Ének Thököly Imre és Zrínyi Ilona házasságáról. Az ki régen fegyvert fogott hazájáért… (1683 körül írta, életében nem jelent meg); Rózsakoszorú (Lőcse, 1690); Porábul megéledett Phoenix avagy… Kemény János… emlékezete (Lőcse, 1693); Palinodia Prosopopoeia Hungariae… (Lőcse, 1695); Uj életre hozatott Chariclia (Lőcse, 1700); A csalárd Cupidónak kegyetlenségét megismerő és mérges nyilait kerülő tiszta életnek Géniusza (Sopron, 1734); Igaz barátságnak és szíves szeretetnek tüköre.. (Pozsony, 1762); Gy. I. összes költeményei (I–IV. Sajtó alá rendezte Badics Ferenc, Bp., 1914). – Irod. Gyöngyösy László: Gy. I. élete és munkái (Bp., 1905); Waldapfel Imre: Gy.-dolgozatok (Bp., 1932); Badics Ferenc: Gy. I. élete és költészete (Bp., 1939); Arany János: Gy. I. (Arany János válogatott művei. IV. Bp., 1953); V. Windisch Éva: Gy. és a Porábul megéledett Phoenix (Irod. tört. Közl. 1961).
