Grandpierre Lajos

Teljes szövegű keresés

Grandpierre Lajos (Debrecen, 1905. jan. 8.Debrecen, 1986. ápr. 30.): író, újságíró, Rózsa Ferenc-díjas (1960), SZOT-díjas (1961). Franciao.-ból elmenekült hugenotta családból származott. Kalocsán végzett négy gimn.-i osztályt. Tímársegéd lett Hátszegen. Katonai szolgálatának letöltése után, 1923-tól bőrgyári munkás Karánsebesen, Brassóban, Bukarestben, 1941-45-ben Bp.-en, Csepelen. Első novellája (Baleset) a Kelet Népe c. folyóirat 1941. ápr. 15-i számában jelent meg. 1942-ben Vihar Tündérországban c. történelmi regényével első díjat nyert az Otthon Kör regénypályázatán. 1945-től 1947-ig a Kalocsa és járása c. hetilap, 1947-ben a Kecskeméti Hírek felelős szerk.-je, 1948-tól nyugdíjazásáig (1965) Debrecenben a Bihari Néplap, későbbi nevén Hajdú-Bihari Napló szerkesztőségének munkatársa, 1956-ig a lap főszerk.-h.-e volt. Regényeinek középpontjába a közelmúlt történelmi eseményeit állította. Utolsó regényei társadalmi krimik. – M. Csodák völgye (r., BP., 1945); Cudar idők (elb., Bp., 1960); A plüssdívány (r., Bp., 1967); Jancsi visszavágyik (ifj. r., Bp., 1972); Gyökerek és hajtások (r., Bp., 1975); Mérges gyümölcs (r., Bp., 1979): Örök készenlétben (r., Bp., 1980); Öten voltak (r., Bp., 1983); Eltűnt kézirat (r., Bp., 1986). – Irod. Tóth Piroska: Gyökerek és hajtások (Alföld, 1976. 10 sz.); Bakó Endre: Az író (interjú, Hajdú-Bihari Lapok, 1978. dec. 17.); A nyolcvanéves G. L. köszöntése (Élet és Irod., 1985. 2. sz.); Bakó Endre: Búcsú G. L.-tól (Alföld, 1986. 6. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT