Grabner Emil
Grabner Emil (Gyula, 1878. júl. 22. – Mosonmagyaróvár, 1955. jan. 13.): növénynemesítő, a mezőgazdasági tudományok doktora (1952). A magyaróvári Gazdasági Ak. elvégzése (1896) és külföldi tanulmányút után (1898) Magyaróvárott tanársegéd, majd 1901-ben az Orsz. Növénytermesztési Kísérleti Állomás adjunktusa. 1908-ban megbízást kapott a magyaróvári Orsz. Növénynemesítő Intézet megszervezésére, amelynek 1913–1936 közt ig.-ja volt. 1936-ban vonult nyugalomba kísérletügyi főig. címmel. Számos külföldi kongresszuson vett részt és tartott előadást. A növénynemesítést a mendelizmus figyelembevételével tudományos alapokra helyezte. Sokoldalú munkássága a mezőgazdaság minden ágára kiterjedt. A növénynemesítésen kívül foglalkozott általános növénytermesztési, állattenyésztési, általános termelésfejlesztési, gyógynövénytermesztési és üzemi kérdésekkel is. Szorgalmazta a műtrágya használatát. Számos cikke jelent meg a mezőgazdasági szaklapokban. – M. Szálas takarmánynövények termesztése (Szilassy Zoltánnal, Bp., 1907); A gazdasági növények nemesítése (Bp., 1908); Újabb tapasztalatok a burgonyatermesztés terén (Bp., 1909); A szőlő trágyázása (Bp., 1911); A magyar búza nemesítése (Bp., 1913); Növénynemesítő eljárások (Bp., 1914); Hogyan lett Nyomorfalvából Gazdagfalva. Népszerű termelésfejlesztési könyv (Sopron, 1920); Szántóföldi növénytermesztés (Bp., 1937). – Irod. G. E. (Gazd. L. 1914. 15. sz.); G. E. (Köztelek, 1926. 103. sz. és 1932. dec. sz.); Rapaics Rajmund: A magyar biológia története (Bp., 1953)
