Gózon Gyula

Teljes szövegű keresés

Gózon Gyula (Érsekújvár, 1885. ápr. 19.Bp., 1972. okt. 8.): színész, Kossuth-díjas (1954), érdemes művész (1951), kiváló művész (1955). Rákosi Szidi magán-színiisk.-ját végezte. Pályafutását 1902-ben kezdte el vidéken, Polgár Károly színtársulatánál. 1906-tól 1910-ig Nagyváradon játszott, s mind játékával, mind kitűnő énekhangjával az élvonalbeli színészek közé került. Nagy Endre szerződtette pesti kabaréjához, ahol egy évadot töltött, majd az újonnan megnyílt Népoperához szerződött. Egy év múlva visszatért a kabaréhoz, majd a Király Színház tagja lett (1919). Ugyanakkor megindította saját vállalkozásában a Muskátli Kabarét. Itt Berky Lili volt a primadonna, akivel 1917-ben házasságot kötött. Ettől kezdve többnyire együtt szerződtek kabarékhoz vagy színházakhoz. 1927-től a Belvárosi Színház, 1929-től az Új Színház tagja volt. Igazi feladatát a drámában találta meg, bár sohasem lett hűtlen az operetthez. 1935-ben a Nemzeti Színház szerződtette. A negyvenes évek elejétől a zsidótörvények miatt nem játszhatott. 1945-től élete végéig a színház tagja volt. Itt a tragikus és komikus alakok hosszú sorát alakította, mindig emlékezetes sikerrel. Már a némafilm korában, 1914-ben kezdett filmezni, de rendszeresen csak a hangosfilm bevezetése után vállalt filmszerepeket, amelyek fokozták népszerűségét. 90 filmben játszott főszerepet. Életének epizódjait elevenítette fel Egy öreg színész emlékei címmel (Nők Lapja, 1972. febr.-márc.). – F. sz. Bilitzky kadét (Herczeg F.: A dolovai nábob lánya); Ferenc reichstadti herceg (Rostand: A sasfiók); Szellemfi (Szigligeti E.: Liliomfi); Szilvai Tódor (Szigligeti E.: Liliomfi); Gobbo (Shakespeare: A velencei kalmár); Hoffen (Gaál J.: A peleskei nótárius); Lombai (Kisfaludy K.: Csalódások); Vackor (Shakespeare: Szentivánéji álom); Miller zenész (Schiller: Ármány és szerelem); Tschöll papa (Schubert–Berté: Három a kislány); Koszta Sámuel (Csiky Gergely–Máder Rezső: A nagymama); Solmay (Csiky G.: Buborékok); Krüger (Hauptmann: A bunda); Francia király (Kacsóh P.: János vitéz); ügyvéd (Móricz Zs.: Úri muri); Trahanache (Caragiale: Az elveszett levél); Poltáry (Mikszáth K.: A Noszty fiú esete Tóth Marival); Márki Jenő (Háy Gy.: Az élet hídja); Viszket Jakab (Urbán J.: Tűzkeresztség); Wang, vízhordó (Brecht: Jó embert keresünk); Tyelegin (Csehov: Ványa bácsi). – I. f. Hyppolit, a lakáj (1931); Pardon tévedtem (1933); Tavaszi zápor (1932); Rákóczi induló (1933); Egy éj Velencében (1933); Helyet az öregeknek (1934); Az új rokon (1934); Meseautó (1934); Lila akác (1934); Ida regénye (1934); Iglói diákok (1934); Köszönöm, hogy elgázolt (1935); Szerelmi álmok (1935); Ez a villa eladó (1935); Budai cukrászda (1935); Édes mostoha (1935); Szent Péter esernyője (1935); Nem élhetek muzsikaszó nélkül (1935); Lovagias ügy (1937); A Noszty fiú esete Tóth Marival (1938); János vitéz (1938); Rózsafabot (1940); Tanítónő (1945); Dalolva szép az élet (1950); Különös házasság (1951); Déryné (1951); Civil a pályán (1951); Állami áruház (1952); Rokonok (1954); Én és a nagyapám (1954); A kőszívű ember fiai (1964) stb. – Irod. Lengyel István: Ötven év színpadon (Színház és Filmművészet, 1955. márc.); Gách Marianne: Egy óra a hetvenéves G. Gy.-val (Béke és Szabadság, 1955. ápr.); Demeter Imre: Színházi séta G. Gy.-val (Film, Színház, Muzsika, 1960. ápr. 15.); Bános Tibor: G. Gy. 80 éves (Filmvilág, 1965. márc. 1.); Molnár G. Péter: Egy színész születésnapjára (Népszabadság, 1965. ápr. 19.); R(ajk) A(ndrás): Elhunyt G. Gy. (Népszava, 1972. okt. 10.); Körmendi Judit: G. Gy. (Film, Színház, Muzsika, 1972. okt. 14.); Bálint Lajos: G. Gy. (Új Élet, 1972. nov. 1.); Bános Tibor: A váradi sasfiók (Film, Színház, Muzsika, 1972. nov. 11.–dec. 16.); Pánczél György: G. Gy. (Filmvilág, 1972. 21. sz.); Antal Gábor: „Gyulabácsi.” Nekrológ helyett G. Gy.-ról (Színház, 1973. 1. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT