Görög Ferenc

Teljes szövegű keresés

Görög Ferenc (Szászváros, 1881. jún. 21.Kolozsvár, 1970. szept. 18.): romániai magyar történetíró, szerkesztő. Szülővárosában a Kún Kollégiumban érettségizett (1899), a kolozsvári egy. bölcsészeti karán A két Rákóczi György fönnhatósági joga a két (román) vajdaság fölött (Bp., 1904) c. dolgozatával a történelem-oklevéltan tárgykörből doktorátust, majd történelem-latin szakos tanári oklevelet szerzett (1906). 1903 őszétől 1925-ig a szászvárosi Kún Kollégium tanára, közben ig.-ja is. A kollégium bezárása után, 1925 szept.-étől 1929 ápr.-áig a Temesvári Agrár Takarékpénztár Rt. nagyszebeni fiókjának tisztviselője, majd a kolozsvári Minerva Irodalmi és Nyomdai Intézetnél cégjegyző, ig. 1944 nov.-éig, amikor nyugdíjazták. Diákkorában Szádeczky Lajos biztatására másolta le és közölte a Farkas utcai templom egyleveles nyomtatványait (Irodalomtörténeti Közlemények, Bp., 1901. 1. sz.); ugyancsak Szádeczky irányította figyelmét a román-m. történelmi kapcsolatok kutatására, legtöbb tanulmánya e témakörbe vág. Összeállította A szászvárosi ref. Kún Kollégium Emlékkönyvét (Kolozsvár, 1925), a 30-as években a Minerva Rt. Népkönyvtár- és Jutalomkönyv-akcióit vezette, s a nagyközönségnek szóló népszerűsítő kiadványokat írt és szerk. A magyar nemzet története (Kolozsvár, 1935) c. kétrészes, illusztrált munkájának nagy szerepe volt az ifjabb nemzedékek tudatának kialakításában. Az 1930-ban megindított Minerva Népkönyvtár öt füzetét (Petőfi Sándor verseiből; Tatárok torkában; Házi kincstár; Hasznos tudnivalók; Három tenger partjai közt; Nevessünk! ) írta, ill. szerk. Tüzes lelkek címmel (Kolozsvár, 1932) Gramantik Margittal együtt kommentárokkal ellátott m. történelmi elbeszélés-antológiát állított össze, többek közt Kovács Dezső, Gramantik Margit, Gyallay Domokos, Török Sándor írásaiból. Életrajzzal, magyarázatokkal kiadta Arany (Válogatott költeményei, Kolozsvár, 1936; Elbeszélő költeményei, Kolozsvár, 1937) és Petőfi (Költeményei, Kolozsvár, 1938; János Vitéz-A helység kalapácsa-Bolond Istók, Kolozsvár, 1938) műveit. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat, az Erdélyi Magy. Közművelődési Egyesületek (EMKE) és az Erdélyi Néprajzi Múzeum választmányi tagja volt. Tanulmányait, cikkeit az Erdélyi Múzeum, az Egyetemi Lapok, a Szászváros, a bp.-i Századok, majd a Pásztortűz, Brassói Lapok (1926-27), Magyar Nép (1929-39), Erdélyi Magyar Naptár (1930- 38), valamint a kollégiumi értesítők közölték. Még diákéveitől barátság fűzte Petru Grozához, aki értékelte történészi munkásságát. – F. m. A két (román) vajda Báthory Zsigmondnak tett hűségesküje (Déva, 1905); Báthory Gábor és Bethlen viszonya a két (román) vajdasághoz (Kolozsvár, 1905); Básta kora (kézirat); Szászváros és Szék vázlatos története 1690-ig (kézirat). – Irod. Vásárhelyi János: Dr. G. F.: A magyar nemzet története (Református Szle, 1935. 21. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT