Gömöri Pál

Teljes szövegű keresés

Gömöri Pál (Bp., 1905. febr. 26.Bp., 1973. szept. 20.): belgyógyász, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1954, r. 1965), Kossuth-díjas (1957). Oklevelet a bp.-i egy.-en szerzett (1930). 1930-ban az 1. sz. belgyógyászati klinikára került, ahol 1945-ben adjunktus lett. 1949-ben egy.-i magántanári képesítést szerzett, és a III. sz. belgyógyászati klinika vezetője lett. 1951-től egy.-i tanár. 1959-től a II. sz. belgyógyászati klinika ig.-ja. 1969-ben a SZU Orvostudományi Ak.-ja külföldi tagjává választotta. Az MTA Orvosi Bizottságának titkára, 1970-től az Orvosi Tudományok Osztályának elnöke. Tagja volt az Egészségügyi Tudományos Tanács elnökségének, az Országos Belgyógyászati Intézetnek igazgatója, a Magy. Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetségének (MOTESZ) elnöke. Fő kutatási területe a vérkeringés és vesebetegségek kórtana és terápiája. Elsők között foglalkozott a só- és vízháztartás zavaraival. Jelentősek a magas vérnyomásra vonatkozó vizsgálatai. Eredményes tudományszervező és tudománypolitikai tevékenységet fejtett ki. Számos hazai és külföldi tudományos társaság tagja volt. Mintegy 250 közleménye, több könyve jelent meg. – F. m. A hypochloracmiák és extrarenalis azotaemiák klinikája, pathogenezise és differential diagnozisa (Debrecen, 1939); Az angina pectorisról (Bp., 1944); Belgyógyászati vesebajok és hypertonia (Bp., 1953); A keringés elégtelensége (Bp., 1953). – Irod. G. P. (Orv. Hetil., 1973. nov. 18.); Gábor György: G. P. (Magy. Tud., 1974. 2. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT