Gombocz Endre
Gombocz Endre (Sopron, 1882. jún. 9. – Bp., 1945. jan. 16.): botanikus, múzeumigazgató, az MTA l. tagja (1939). ~ Zoltán nyelvtudós öccse. Tanulmányait a bp.-i egyen végezte. 1906–19-ben leánygimn.-ban tanított, 1918-ban egy.-i magántanár lett. 1919–29-ben a női polgári isk. tanárképző tanára, utána az MNM Növénytárához került, ig.-őr, 1941-től nyugalomba vonulásáig, 1942-ig a Növénytár ig.-ja. 1935-ben egy.-i c. ny. rk. tanár. 1925-től haláláig első, ill. főtitkára volt a Természettudományi Társ.-nak, a Növénytani Szakosztálynak több ízben elnöke, ill. jegyzője. Halálát bombatalálat okozta. Tudományos munkássága kezdetben Sopron vm. flórájának kutatására irányult, majd növényrendszertannal foglalkozott. A nyárfákra és keverékfajaikra vonatkozó vizsgálatait két monográfiájában ismertette (1908 és 1928). Működésének fő területe a m. botanika történetének kutatása és irodalmának összegyűjtése volt, e művei a m. botanika korábbi történetének máig is legteljesebb forrásai. Szerk. a Botanikai Közleményeket (1921–25; 1937–39); a Természettudományi Közleményt (1925–39), a Természettudományi Társulat Évkönyvét (1927–39) és a Természettudományi Lexikont (1934). Posztumusz kiadott munkájában Kitaibel Pál útinaplóit dolgozta fel (1945). M. Sopron vármegye növényföldrajza és flórája (Bp., 1906); A Populus-nem monográfiája (Bp., 1908); A bp.-i egy.-i botanikus kert és tanszék története (Bp., 1914); Rendszeres növénytan (I–II. Pécs, 1925–27); A magyar flóra kutatói (Bp., 1936); A magyar botanika története (Bp., 1937); A magyar növénytani irodalom bibliográfiája, 1578 –1900 (Bp., 1939). – Irod. Jávorka Sándor: G. E. emlékezete (Botan. Közl. 1947); Csapody István: G. E. soproni diákévei (Soproni Szle, 1959. 2. sz.).
