Göllner Miklós

Teljes szövegű keresés

Göllner Miklós (Besztercebánya, 1902. febr. 22.Bp., 1977. márc. 17.): festő, Munkácsy-díjas (1968). A Képzőművészeti Főisk.-n Glatz Oszkár, majd Csók István növendéke volt 1921–1925 között. 1925-től állított ki. A Képzőművészek Új Társaságának (KUT), majd az Új Művészek Egyesületének (UME) tagjaként kezdte pályáját. Ekkor a kubizmus érdekelte, a kép szerkezeti felépítése foglalkoztatta. A harmincas években Tihanyban működött, nagy hatással volt rá Egry József festészete. 1942-től rendszeresen dolgozott Szentendrén. 1944-től tagja volt a Szentendrei Festők Társaságának. 1946-tól 1964-ig a Képző- és Iparművészeti Gimn.-ban tanított. Képeinek zömét Szentendrén festette, melyek többnyire tájképek, interieurök, csendéletek. Szerkezetes törekvésű festészetét könnyed színkezelés, lírai hangulat jellemzi. Önálló kiállítása volt Kovács Ákos szalonjában (1934), a Műbarát Szalonban (1943), a Csók Galériában (1958), a Fényes Adolf Teremben (1965), Szentendrén (1967), majd 1973-ban az Ernst Múz.-ban rendezték meg retrospektív tárlatát. Művészi alkotásai között jelentős helyet foglalnak el rajzai és sgraffitói (XX. ker. Gubacsi úti lakótelep; Újpest, Papp József téri lakótelep). Monumentális mozaikterveket is készített (bp.-i Úttörővasút végállomása, Jánossy Ferenccel). Számos művét az MNG őrzi.

 

 

Fizessen elő kedvezményesen Arcanum Digitális Tudománytár szolgáltatásunkra!