Glatz Oszkár
Glatz Oszkár (Bp., 1872. okt. 13. – Bp., 1958. febr. 23.): festő, Kossuth-díjas (1952), kiváló művész (1953). 1890-ben Münchenben Hollósy Simonnál, majd a párizsi julian Ak.-n tanult. 1896-ban részt vett a nagybányai festőcsoport megalakításában. A nagybányai parasztok életét derűs hangulatú plein air képekben ábrázolta, 1897-től kezdve szerepelt kiállításokon; kezdetben íróportré-rajzaival (Gyulai Pál, Mikszáth Kálmán, Eötvös Károly, Gárdonyi Géza, Ambrus Zoltán stb.) aratott sikert. 1900 után Bujákon (Nógrád vm.) alakította ki naturalista stílusát. A paraszti típusokat idilli képekben jelenítette, a népviseleti motívumokat külsődlegesen használta fel. Münchenben arany-, San Franciscóban ezüstérmet nyert. 1914–1938 között a képzőművészeti főisk. tanára volt. Több bp.-i gyűjteményes kiállításán (1910, 1923, 1953) kívül 1921-ben Genfben mutatta be műveit. Művészeti íróként is tevékenykedett, sok cikket írt a népművészet megőrzése érdekében. Ismertebb festményei: Mese; Román asszony útban a templom felé (1907); Est a havason; Fahordók (1908); Bujáki menyecske korsóval (1923); Nógrádi parasztmenyecske (1934). Számos műve van az MNG tulajdonában. Irod. Dömötör István: G. O. (Magy. Műv., 1925. 10. sz.); Réti István: A nagybányai művésztelep (Bp., 1954).
