Gerevich Tibor

Teljes szövegű keresés

Gerevich Tibor (Máramarossziget, 1882. jún. 14.Bp., 1954. jún. 11.): művészettörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1922, r. 1934–49). A bp.-i egy.-en Pasteiner Gyula tanítványa volt. Bölcsészdoktori oklevelének megszerzése után az MNM szolgálatába lépett, s igazgatta az esztergomi Keresztény Múz.-ot. Számos külföldi, főleg itáliai tanulmányútja után magántanári képesítést szerzett, 1924-től a bp.-i egy. ny. r. tanára. A Római Magyar Intézetnek 1925-től ig.-ja, később kurátora volt. 1932-től a Műemlékek Orsz. Bizottságának elnöke s a Nemzetközi Művészettörténeti Kongresszus állandó titkára volt. Mint művészetpolitikus fontos szerepet játszott a Gömbös-kormány idejében. Az olasz novecentismo törekvéseit kívánta itthon is meghonosítani. Sugalmazására és ösztöndíjak juttatásával ki is alakult egy újklasszicista, főként egyházi témájú képeket festő, „római iskolá”-nak nevezett művészeti irány, melynek művelői kivétel nélkül a Római Magyar Intézet ösztöndíjasai voltak. Jelentős szerepe volt az esztergomi királyi palota feltárásában. Az olasz művészetet tárgyaló önálló művein kívül főleg a m. művészet részterületeivel foglalkozó művei jelentősek. – F. m. Az arányosság elméletének és alkalmazásának története a művészetben (Bp., 1904); Tracce di Michelangelo nella scuola di Francesco Francia (Bologna, 1908); A krakkói Czartoryski-képtár olasz mesterei (Bp., 1918); Kolozsvári Tamás, az első m. képtábla-festő (Bp., 1923); A régi magyar művészet európai helyzete (Minerva, 1924); L'arte antica ungherese (Róma, 1930); Magyarország románkori emlékei (Bp., 1938). – Irod. Genthon István: G. T. (Műv. tört. Ert., 1955)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT