Gárdonyi Zoltán
Gárdonyi Zoltán (Bp., 1906. ápr. 25. – ? , NSZK, 1986. jún. 30.): zeneszerző, zenetörténész, zenetudós. A bp.-i Zeneak.-n 1923-1927 között Kodálynál zeneszerzést tanult. A berlini Humboldt Egy. bölcsészeti karán A. Schering és E. M. von Horabostel tanároknál a zenetudományi szakon tanult, és 1931-ben doktorátust szerzett. 1928-1930 között a berlini Zeneművészeti Főisk.-n Paul Hindemithnél tökéletesítette zeneszerzői tudását. 1931-41-ben a soproni Ev. Tanítóképző Intézet ének- és zenetanára, 1932-1938 közt a Liszt Ferenc Zeneegyesület karnagya. 1941-től 1967-ig (nyugdíjba vonulásáig) a bp.-i Zeneművészeti Főisk.-n a zeneelmélet tanára (szaktárgyai: kontrapunkt, formatan, speciálkollégiumok J. S. Bach és Liszt zenéjéről, valamint a continuo-praxisról); 1959-60-ban a középisk. énektanár- és karvezetőképző tanszékvezetője. Tagja volt a Zenetudományi Főbizottságának. 1972-től az NSZK-ban élt és dolgozott. – F. m. Vonóstrió (München, Berlin, 1929); Zenekari szvit (1931); Kétzongorás szonáta (1939); Klarinétverseny (1943) II. vonósnégyes (1947); Gordonka-zongora szonáta (1947); Zenekari divertimento (1951); III. vonósnégyes (1957); Hegedű-concertino (1958); II. szerenád (1961); Szimfonikus szvit zenekarra (1980); valamint zongorára, orgonára írt darabok, világi és egyházi kórusok, dalok. – Elméleti művei: Liszt Ferenc magyar stílusa (Bp., 1936); A zenei formák világa (Bp., 1949); Elemző formatan (Bp., 1963, 1979); J. S. Bach ellenpont- művészetének alapjai (1967); J. S. Bach kánon- és fúgaszerkesztő művészete (Bp., 1972). – Irod. Breuer János: A 80 éves G. Z. köszöntése (Magy. Zene, 1986. 1. sz); Hamburger Klára: G. Z. halálára (Magy. Nemzet, 1986. júl. 7.); Berkesi Sándor: G. Z. emlékezete (Kóta, 1986. 10. sz.); Trajtler Gábor: In memoriam G. Z. (Diakoma, 1986. 2. sz.).
