Galyasi Miklós
Galyasi Miklós (Hódmezővásárhely, 1903. okt. 12. – Hódmezővásárhely, 1974. jún. 3.): költő, muzeológus. 1921-ben érettségizett szülővárosában, 1925-ben Szegeden jogi diplomát, Vásárhelyen pékmesteri képesítést is szerzett. 1927–29-ben Párizsban járt. Költeményeit a Tiszasirályok és A nagy törvény mentén (1934) c. köteteiben tette közzé. Otthona a két világháború közötti időben a haladó művészet egyik vidéki műhelye volt, ahol gyakran megfordultak írók, művészek, többek között: József Attila, Erdei Ferenc, Féja Géza, Veres Péter, Medgyessy Ferenc, Tornyai János és sokan mások a progresszió vezető egyéniségei közül. 1934-ben ő alapította meg és vezette a város irodalmi, művészeti és tudományos egyesületét, a Tornyai Társaságot. – Munkaszolgálatból történt hazatérése után, 1946-ban nevezték ki a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múz. ig.-jává, amelyet 1957-ig szakértelemmel vezetett. A múzeum nemcsak a helyben élő művészek kedvelt összejöveteli helye lett, hanem vonzotta a vásárhelyi iskolához kötődő fővárosi festőket, szobrászokat, grafikusokat is, az alföldi művészet egyfajta fórumává vált. Művészetszervező munkájának komoly szerepe volt abban, hogy az ötvenes évek második felében tehetséges fiatal művészek telepedtek le a városban. Ő volt a vásárhelyi művésztelep egyik újjáélesztője, sokat tett az országos képzőművészeti eseménnyé nőtt Vásárhelyi Őszi Tárlatok létrehozásáért. Művészeti íróként Tornyai műveinek (Juss, Nagy Bercsényi Miklós) elemzésével foglalkozott (Műv. tört. Ért., 1964). – Irod. Elhunyt G. M. (Délmagyarország, 1974. jún. 5.); László József: Arcképvázlatok Galyasi Miklósról (Csongrád Megyei Hírlap, 1987. júl. 11.); Kőszegfalvi Ferenc: Jeles vásárhelyiek (1993.).
