Galgóczy Károly
Galgóczy Károly (Lápafő, 1823. jan. 27. – Bp., 1916. okt. z3.): mezőgazdász, gazdasági író, az MTA tagja (1. 1858, t. 1914). Jogi tanulmányok után az ország jelentősebb uradalmainak gazdálkodását tanulmányozta. 1843 végétől az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) gazdasági előadójaként Fényes Elek mellett dolgozott. 1846-ban ügyvédi oklevelet szerzett. 1848-ban a belügymin.-ban szervezett statisztikai osztályon dolgozott. 1849-ben századosként harcolt. A szabadságharc bukása után egy ideig bérleti gazdálkodást folytatott, 1853-ban Pestre költözött, az OMGE titkára lett, és az Iparegyletben tevékenykedett, 1859-től a pesti ref. papnevelde tanára, 1860-tól az Adriai Biztosító Társ. titkára. 1865-től a kolozsvári Victoria Biztosító Társ. vezérig.-ja. 1873-ban visszaköltözött Bp.-re. 1859–60-ban a Falusi Gazdát és az Iparosok Lapját szerk., később részt vett a Nemzetgazdasági Közlöny szerkesztésében is. Gubitz Andrással együtt szerk. az egész országban elterjedt ekét (Gubitz-eke). Liberális közgazdasági és mezőgazdasági munkáiban a kapitalista fejlődést szorgalmazta. Számos műve több vonatkozásban ma is történeti forrásértékű. Mint az OMGE-Emlékkönyv szerk.-je számos jeles agrárszakember életrajzát meg írta. – F. m. Népszerű gazdasági földművelés… (Pest; 1845); Mezei gazda… (I–IV., Pest, 1854); Kertészet kézikönyve (Pest, 1854); Magyarország a szerb vajdaság és a temesi bánság mezőgazdasági statisztikája (Pest, 1855); Mire nevelje a magyar ember gyermekeit? (Pest, 1859); Kolozsvár város múltja; jelene és jövője (Kolozsvár, 1872); A székely kérdés (Bp., 1874); Pest-Pilis-Solt-Kiskunmegye monographiája (I–III. 1876–77); Erdőségek és a befásítás fontossága Magyarországra (Bp., 1877); Az alföldi aszályosság… (Bp., 1878); A gazdasági munkáskérdés (Bp., 1879); A telepítés kérdése Magyarországon (Bp., 1880); Az ipar fontossága Magyarországon (Bp., 1880); Nagykőrös város monographiája (I–III., Bp., 1896); Gazdasági egyesületek monographiája (Bp., 1896); Az OMGE részletes története 1876–1887 (Bp., 1897). – Irod. G. K. (Akad. Ért. 1916); G. K. (nekrológ, Köztelek, 1916. 44. sz.).
