Gábor Jenő, Ftacsik
Gábor Jenő, Ftacsik (Pécs, 1893. máj. 23. – Pécs, 1968. szept. 1.): festő és grafikus. A bp.-i Képzőművészeti Főisk.-n Edvi Illés Aladárnál és Zemplényi Tivadarnál tanult 1911–1915 között. Tanulmányai végeztével rajztanár volt (Liptószentmiklós, Gyergyószentmiklós, Szakolca, Körmöcbánya), 1919-ben telepedett le Pécsett. Az ún. pécsi bauhausosok (Breuer Marcell, Forbát Alfréd, Molnár Farkas,. Weininger Andor) hatására művein a zárt rend vált uralkodóvá. 1926-ban és 1937-ben Párizsban, 1931-ben Berlinben járt tanulmányúton. A húszas, harmincas évek életének művészi eredményekben gazdag korszaka volt (kubisztikus grafikák, 1927-es kollázssor). 1941-ben Szegedre helyezték, majd 1947-ben Bp.-re költözött. 1967-ben tért vissza Pécsre. A negyvenes, ötvenes években az elvont képalakítás törvényszerűségeit kutatta, nonfiguratív képeket festett, majd utolsó éveiben oldottabb, expresszívebb műveket alkotott. Több figurális kompozíciót is készített, leginkább a fizikai munkást, a cirkusz világát, a sportolókat ábrázolta. Tagja volt az Új Művészek Egyesületének (UME) és a Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának. 1939-ben a Nemzeti Szalonban, 1959-ben az Ernst Múz.-ban állított ki. Nagy gyűjteményes emlékkiállítását 1971-ben Pécsett rendezték meg. Több képét őrzi a MNG. – Irod. Hárs Éva: G. J. kiállítása (Művészet, 1967. 5. sz.); Romváry Ferenc: G. J. (Dunántúli Napló, 1971. jún. 27.).
