Gaál József

Teljes szövegű keresés

Gaál József (Nagykároly, 1811, dec. 12.Pest, 1866. febr. 28.): író, költő, az MTA l. tagja (1837). Székely eredetű családból származott. A pesti egy.-en bölcsészetet és jogot tanult. Itt Eötvös József és Szalay László baráti köréhez tartozott. Tanulmányai befejezése előtt már a Helytartótanácsnál nyert alkalmazást. Költeményei, történelmi és szatirikus írásai 1830-tól a Koszoruban és az Aurórában jelentek meg. 1841-ben a Kisfaludy Társ. tagjává választotta. Részt vett az ellenzéki mozgalmakban. 1848-ban Szatmár vm. főjegyzőjévé választották, majd Vukovics Sebő igazságügymin. mellé került titkárnak. 1849-ben egy ideig a Március Tizenötödike szerk.-je, majd Damjanich seregében szolgált. A szabadságharc bukása után hat évre Aradra internálták. Élete végéig mint titkár és nevelő a gr. Csekonics család szolgálatában állt. Alföldi tárgyú novelláival és életképeivel Petőfi költészetének egyik előkészítője. Nevét népszerűvé tette Szirmay Ilona c. történelmi regénye (1836) és az 1838-ban bemutatott A peleskei nótárius c. bohózata, amelyben Gvadányi művének anyagát használja fel. – M. G. J. összes művei (I–III. Badics Ferenc életrajzi bevezetésével Bp., 1881–82). -Irod. Wéber Antal: A magyar regény kezdetei (Bp., 1959).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT