Gaál György

Teljes szövegű keresés

Gaál György (Pozsony, 1783. ápr. 21.Bécs, 1855. nov. 6.): író, a magyar irodalom egyik első ismertetője külföldön, a magyar népmesegyűjtés úttörője. Egy.-et Pesten és Budán végzett, Dugonics András tanítványa volt. 1804-ben Kismartonban kapott állást Esterházy Miklós hercegnél, aki 1808-ban magával vitte Bécsbe és 1811-ben könyvtárnoknak nevezte ki. Itt német író lett s a kortárs m. írók műveit fordította és adta ki németül. Legnagyobb érdeme a m. népmesegyűjtés kezdeményezése és az első gyűjtemény kiadása. Fordítások: Tátika (Kisfaludy Sándor regéje, Wien. 1820); Theater der Magyaren (Kisfaludy Károly drámái, Brünn, 1820). Népköltési gyűjtemények: Märchen der Magyaren (Wien, 1822); Sprichwörterbuch in sechs Sprachen (német, latin, olasz, francia, angol és m. nyelvű szólás-, ill. közmondásgyűjtemény (Wien, 1830). Magyar népmesegyűjteményét Toldy Ferenc és Kazinczy Gábor adta ki (I–III. Pest, 1857–60). – M. A tudós palóc avagy Furkács Tamásnak Monosbélbe lakó sógorához írt levelei (Pest, 1803–04); Gedichte (Dresden, 1812). – Irod. Gácser György: G. Gy. élete és munkássága (A soproni kat. főgimn. ért. 1905); Verő Leó: G. Gy. (Heinrich emlékkv., Bp., 1912); Horváth János: A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig (Bp., 1927).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT